Dr. Tóth Kálmán 1906. szept. 22.-én született, a Temesvár melletti Billéden. Édesapja Karcagon lett járásbíró, így iskolai tanulmányait már itt végezte. Érettségi után a Debreceni Tisza István Tudományegyetem Theológiai Karának hallgatója lett. Hosszabb időt töltött a bécsi Collegium Hungaricumban, majd 1928-tól 3 éven át a Halle- Wittemberg Egyetemen folytatta tanulmányait.
Hazatérve Nagyrábén, majd Karcagon lett segédlelkész. Sárospatakon vallástanári képesítést szerzett, 1933-ban a Karcagi Református Nagykun Gimnázium vallástanárává választotta. Munkáját példás szakmai felkészültséggel látta el, meggyőződéssel vállalva az ifjúsággal való törődést /KIE, Soli Deo Gloria, cserkészet/ Tevékeny részese volt az iskola és a város közéletének.
Elmélyült szakmai, tudományos munkája eredményeként 1944-ben „A vallástanítás, mint igehirdetés” c. értekezésével doktori címet szerzett. 1947 szeptemberétől a Debreceni Református Tanítóképző Intézet tanára lett, majd 1952-től a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma hívta meg. Orosz-, angol-, német nyelvet, vallást, filozófiát, pszichológiát, és éneket is tanított. Munkája és nagy családja mellett öt diplomát szerzett, közben nyertes pályamunkákat írt. 1971-ben ment nyugdíjba, nyugdíjas éveit is tevékeny életvitel jellemezte. 72 évesen az eszperantó nyelvből nyelvvizsgázott. Diákjai szerették, tisztelték, tanártársai nagyra becsülték a nagy tudású, kiegyensúlyozott, szerény, mindig derűs kollégájukat. Munkássága elismeréseként, halála előtt egy évvel, 1996-ban, a Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztjét kapta meg.