1.  A retorika fogalma:
   A retorika szó a görög „rhétoriké techné” kifejezésbõl származik: az ékesszólás mûvészete. Ennek latin fordítása az ars oratoria. Ezekbõl rövidültek a retorika és az oratoria kifejezések.
   Az antik felfogás szerint a retorika mint techné vagy ars egyszerre mvészi képesség (dünamisz) és ugyanakkor megtanulható tudomány is (episztémé). A latin kifejezés e kettõ foglalataként határozza meg a retorikát: bene dicendi sciencia vagy ars bene dicendi, tehát a jól beszélés tudománya. Ebben a szókapcsolatban a bene a mûvészi jelleget, a szónoki erényeket (virtutes) a scientia, ars pedig a megtaníthatóságot és megtanulhatóságot jelenti. Az antikvitás szellemi képzésének csúcsa a szónoklattan nagyon összetett ismereteinek elsajátítása volt.

2. A retorika tárgya és felosztása:
A beszédtárgy, azaz ügy (causa), a hallgatóság (corona) szerint gyakorlati (görögül: genosz pragmatikon, latinul: genus in negotiis) vagy mûvészi (görögül: genosz epideiktikon lat: in ostentatione positum) szónoklatokat különböztettek meg.
A hallgatóság is ezek szerint vagy ítélkezõ (kritész), vagy szemlélõ, gyönyörködõ (theorosz) lehet.
   A kritész szerepben dönthet egy múltbeli ügyben (causa) és akkor törvényszéki beszédrõl van szó, amely a genus iudiciale beszédnembe tartozik, vagy egy jelenben, illetve a jövõre vonatkozó ügyben, és akkor a közéleti, tanácskozó beszédrõl van szó, amely a genus deliberativum beszédnembe tartozik.
Theoroszként nem kell döntenie, mert akkor a különleges retorikai kifejezõeszközökkel bemutatott beszédtárgy hatására gyönyörködik, és vagy fölényt, vagy érzelmileg megrendülést érez. Ekkor bemutató beszédrõl, a genus demonstrativumról van szó.
A beszédfajták összefoglalva tehát:
a) Törvényszéki beszéd, genus iudiciale, amely lehet vádbeszéd (accusatio) vagy védõbeszéd (defensio)
b) Tanácskozó beszéd, tehát genus deliberativum, amely lehet rábeszélés (suasio) és lebeszélés (desuasio)
c) Bemutató beszéd, tehát genus demonstrativum, amely lehet dicséret (laudatio) vagy gúnyolás (vituperatio)

3. A szónoki beszéd elkészítésének munkarendje – officia oratoria
1. A téma feltalálása: inventio
                  2. Az anyag elrendezése: dispositio
                  3. Az anyag nyelvi megformálása, a beszédszöveg megalkotása: elocutio
                  4. A szöveg megtanulása: memoria
                  5. A szöveg elõadása: pronuntiatio

A szónoki beszéd három fõ feladata Cicero szerint a tanítás, gyönyörködtetés, megindítás. (A tanítás azt jelenti, hogy a beszédtárgyat, az érvelést érthetõen közli a szónok.

4. A szónoki beszéd részei

1. Kezdés: exordium
              2. Elbeszélés: narratio
              3. Kitérés: digressio
              4. Célkitûzés: propositio
             5. A bizonyítás: argumentatio
             6. Cáfolat: refutatio
             7. Befejezés: peroratio

5. Az egyes beszédrészek feladata:

1. Exordium (Kezdés):

                          A) Captatio benevolentiae: a hallgatóság jóindulatának elnyerése. A szónoknak meg kell nyernie a hallgatóságát. Ennek eszközeként a szónok az alkalom különlegességérõl szól, a hallgatóság hozzáértését, méltóságát dicséri. Arról szól, mennyire alkalmas a közönsége a magasztos vagy bonyolult témához, és deminutioval (önmaga képességeinek szándékos alábecsülésével) hangsúlyozza, hogy számára milyen nagy megtiszteltetés ebben a nehéz ügyben ilyen hozzáértõ vagy elõkelõ közönség elõtt szólnia. Arra kéri õket, segítsék figyelmükkel az  õ megszólalását!
                           B) Attentio:  A fenti eszközök igen alkalmasak egyben a figyelem és az érdeklõdés felkeltése. Ennek érdekében a szónok az ügy fontosságáról szólhat. Pl. a iudicialéban a bûnügy súlyosságát hangsúlyozza, a deliberativumban az ügynek a közösség szempontjából való sorsdöntõ jellegét, a demonstrativumban az ügy tragikus vagy magasztos nagyságát.
                          C) Docilitas: Ezt akkor kell alkalmazni, ha a szónok tisztában van azzal, hogy a bonyolult ügyet (causa obscura) a hallgatóság nehezen fogja megérteni. Ilyenkor a szónok röviden elõlegezi a tárgyalásra szánt ügynek a fõ elemeit.
                           A szónok alkalmazhat un. megszakított bevezetést. Ennek hatáskeltõ szerepe van. Nem foglalkozik a hallgatóság megnyerésével, sem a figyelem felkeltésével, mivel olyan ügyet tárgyal, amiben feltételezi azt, hogy a hallgatói vele egyet értenek, és tisztában vannak az ügy fontosságával.

2.  Narratio (Elbeszélés): Ennek a résznek az érvelõ beszédfajtákban, a iudicialéban és a deliberativumban van fontos szerepe. A jóindulat és a figyelem megnyerése után a szónok bemutatja, tényszerûen elmeséli a tényállást. A narratioban a szónoknak világosan és tömören kell szólnia, ezért kerülnie kell az ezt korlátozó alakzatokat, szóképeket. A narratioban az elbeszélést az alábi szempontok szerint kell részekre bontani: Ki? Mi? Hol? Mikor? Miként? Mit? A narrátio szerepe az, hogy a késõbbiekben erre épül a bizonyítás és a cáfolat küzdelme a beszédben.
3. Digressio (Kitérés):  A narratio végén, vagy közepén alkalmazzuk.  A beszéd élénkítésére használjuk, pl. egy az ügyhöz kapcsolódó személy vagy tárgy, város leírása, dicsérete lehet. Az a szerepe, hogy ne legyen hirtelen átmenet a propositiora, a beszéd célkitûzésének részletezésére.
4. Propositio (célkitûzés): A beszéd gondolati magva. Annak célkitûzése, amit bizonyítani akarunk. Ez lehet általános beszédtárgy: quaestio finita vagy universalis. Más néven propositum. Görögül: thézisz, amelynek alanya valamilyen általános fogalom. Pl.: az ember halandó vagy határozott beszédtárgy quaestio infinita vagy specialis.  Más néven causa. Görögül hypothetisz. Pl.: István meghalt; vagy István meg fog halni.
A propositio állítása lehet egyszerû, tehát téma (vagy quaestio) simplex: ilyenkor egy egyszerû mondatba lehet megfogalmazni. Lehet  összetett, tehát thema  (quaestio) coniunctum, ilyenkor több állítást tartalmaz. Ebben az esetben a propositiót részekre kell bontani.
5. Argumentatio – refutatio (A bizonyítás és a cáfolat):
A bizonyítás eszközei lehetnek nem retorikai eszközök (atechnoi; probationes inartificiales) és retorikai eszközök (technoi, probationes artificiales)
A/ atechnoi: a törvényszéki beszédben van jelentõsége. Ezek lehetnek tanúvallomások, tárgyi bizonyítékok, törvényekre való hivatkozás, eskü stb.
B/ technoi: retorikai eszközök, melyek
a) közhelyeken, tehát locusokon (locus communis vagy görögül toposz) alapulnak. Ezért nevezik a régi retorikák a közhelyeket az érvek mûhelyének (officina argumentorum). A locusok egyrészt tartalmak, tehát valamilyen tulajdonsággal bíró dolgok: tehát az,
                            ami tiszteletre méltó (HONESTUM)
                            ami  hasznos (UTILE)
                            ami lehetséges (POSSIBILE)

b)logikai (dialektikai) eszközök alapján alkalmazhatjuk Ezeket a sajátosságokat a bizonyításban.
Például a lehetségest mint locust az összehasonlítás (comparatio) logikai eszközével használhatjuk fel a követekezõképpen. Legyen ez az összehasonlítás a fortiori, tehát az erõsebb, hatalmasabb dologról vett analógia alkalmazása a kisebbre.
        A bizonyítandó téma:  A trianoni diktátummal a nemzet testérõl leszakított nemzetrészekkel való törõdés Magyarország számára lehetséges, az európai nemzetek közösségében is.

Nevezhet-e valaki minket a gyülölködés népének, vagy a béke megbontójának? Bûn-e Európa számára az, ha egy nemzet nem feledkezve meg a tõle más nációk közé keveredett fiairól, diaszpórában élõ közösségeire gondot viselõ
Ha Franciaország, amely Európa szellemi hazája és az európai egység gondolatának tûzhelye, nem feledkezik meg Kanadában élõ testvéreirõl, akik önként hagyták el annak idején szülõföldjüket, és kerestek más kontinensen idegen hazát, amelyben sok évszázada élnek már. Akkor nekünk, magyaroknak, akiktõl nem a kalandvágy, hanem idegen hatalmi kényszer ragadta el honfitársaikat, nekünk, magyaroknak, akiktõl térben csupán egy karnyújtásnyira, a határ túlsó oldalán élnek testvéreink, akik szintúgy magyarok, mint mi magunk, akkor tehát nekünk, magyarországi magyaroknak lehetetlen lenne gondolni Felvidék, Kárpátalja, Erdély, Újvidék, és az ausztriai Õrség magyarjaira?”

a) A közhelyek részletezése:
HONESTAS: A tiszteletre méltó dolgokból eredõ összehasonlítással hivatkozik Petõfi a Nemzeti dal 3. strófájában: 

Rabok voltunk mostanáig,
Kárhozottak õsapáink,
Kik szabadon éltek haltak,
Szolgaföldben nem nyughatnak.
 

Tiszteletre méltónak azt tekintjük, ami saját ereje és természete által méltó a tiszteletre. Ebbõl a közhelybõl (locus) az érvet a tanácskozóbeszédekben vesszük leginkább. Ilyenkor a természetbõl, az isteni és az emberi törvényekbõl, és az erények leírásából merítünk mondanivalót. Ebben az ok oko-zati (kauzális) logikai viszonyt indítóokkal alkalmazzuk. Tehát a meggyõzés során arra késztetjük a hallgatóinkat, hogy természetes erények, vagy az isteni és emberi törvények tisztelete indítsa valamilyen nemes cseleket megtételére, pl. a hon védelmére, szent adományokra, megbocsátásra, mivel ebbõl fakad a ragyogó hírnév, a keresztyéni szeretet. Pl. Dobó beszéde az ostrom elõtt (Egri csillagok)

  UTILIA: Hasznos az a dolog, amit nem önmaga, hanem a belõle fakadó haszon miatt tartunk követendõnek. Ennél a közhelynél az ok okozati viszonyt a következménnyel alkalmazzuk. Tehát ennek során arra késztetjük a hallgatóinkat, hogy azért tegyenek meg valamit, hogy majd ennek következménye és eredményeképpen biztonságban vagy kényelemben éljenek. Pl. valamilyen nagyobb anyagi áldozat teljesítése (fûtési rendszer modernizálásába való befektetés, gázvezeték építése). Alkalmazni lehet a szükségszerõség logikai érvét, pl. egy gyógykezelésre való rábeszélés esetében, egy politikai szövetség elfogadásában. (EU; NATO), hogy ezzel érhessünk el biztonságot vagy kényelmet (pl. fájdalommentes állapotot, biztonságos létet).

POSSIBILIA: A lehetséges dolgok azok, amelyeket mi magunk is el tudunk végezni. Ebben az esetben azt kell hangsúlyozni a cselekvésre késztetéskor, hogy a hallgatóság meg tudja cselekedni. A lehetséges dolgok lehetnek könnyebben, illetve nehezen elvégezhetõek.
A könnyebben elvégezhetõk azok, amelyek a körülményekbõl adódnak. Pl. valamilyen természeti, vagy éppen biológiai állapot teszi lehetõvé. (óvatlan ellenségen való rajtaütés – Szigeti veszedelem – siklósi csata. Más esetben   élve a befagyott folyón való átkelés lehetõségével, meglepni az ellenséget.)
Erre példa az az eset, amikor 1620-ban a felvidéki hadjárat során a sátrában vacsorázó Bethlen Gábornak jelentik, hogy az általa bevenni kívánt Pozsony alá Bécs felõl ellenséges német katonák hajóztak a város megerõsítése végett, és még a parton táboroznak, nem vonultak fel a várba. Este van és zuhog az õszi esõ. Bethlen haditanácsa azt javasolja, hogy várjanak egy napot, hadd pihenjenek az erdélyi hadak. Bethlen azonban azonnali riadót veret, és az ellenség támadására vezényli a katonáit. Az érve az, hogy az esõben a német gyalogosok puskái használhatatlanok. Az éjszakai menetelés után hajnalban meglepte, és lekaszabolta a túlerõben lévõ ellenséget.
Az érv tehát egy felismert természeti lehetõség volt.
   A nehezen elvégezhetõ dolgok azok, amelyek nagy erõfeszítést, áldozatot igényelnek. Ezek esetében úgy kell cselekvésre késztetni a hallgatóinkat, hogy a feladat elvégezhetõségérõl gyõzzük meg. Pl. felidézzük korábbi tetteiket, sikereiket, és összevetjük ezekkel az elõttünk álló feladatot. Pl. a Szigeti veszedelemben Zrínyi az ostrom elõtt arról gyõzi meg a katonáit, hogy azzal a törökkel kell ismét harcolniuk, amelyet Isten segítségével korábban már sokszor megvertek. 

Íme nem rövidûlt meg keze az Úrnak,
Kegyelmes fülei be nem dugattattak.
Hányszor mi magunkon az Isten irgalmát
Láttuk, s tapasztaltuk számos ajándékát

Azon ellenséggel mi harcolni fogunk,
Kit sokszor elõttünk, mint barmot hajtottunk,
Fegyvereket, tisztességeket elvontuk, 
Isten irgalmábul sokszor elrontottuk.

b) Az érvek fajtái
1. A definícióból eredõ érvek:
    A definició fogalommeghatározást jelent. Ekkor a dolgot egy tágabb fogalmi körbe helyezzük (genus) a sajátos jegyeinek (species) megjelölésével Pl. a rózsát így határozzuk meg: olyan növény (genus), amelynek színes, kelyhes virága van, kétszikû (species).
   Egy dolog sajátos jegyei a következõképpen lehetnek jelen a definícióban:
  - felsoroljuk a dolog jellemzõ tulajdonságait: A vasbeton szürke, érdes felületû, kemény, rideg anyag
  - a dolog összetevõit, részeit vesszük számba: A vasbeton kavicsnak cementpornak a vasszerkezetre öntött vizes habarcsa, mely megköt és megszilárdul.
  - hasonlítjuk valamihez: A vasbeton olyan kemény és rideg anyag, mint a kõ.
  - szembeállítjuk valamivel: A vasbeton a vörös, törékeny és hõszigetelõ téglával szemben szürke, kemény és rugalmas, rossz hõszigetelõ anyag.
- példák felsorolásával: A vasbeton építési anyag, mint például a tégla és a kõ.
- azzal, hogy a dolgot mire használják, vagy a dolog mire jó: A vasbeton olyan építési anyag, amelyet nagy teherbírású szerkezetek – boltozatok támfalak, pillérek – építésére használnak.
A definíció sajátos módja a képi definíció, amikor is a dolgot egy metaforában megfogalmazott közös tulajdonság, analógia alapján egy másik dologgal azonosítunk: Az ember nádszál. ..

Hogyan használjuk a definícióból eredõ érveket?
A definíció a dolog eszményi, tökéletes jelentését adja meg. Vagy azt bizonyítjuk a definícióval való összevetés eszközét alkalmazva, hogy a bizonyításra vagy cáfolatra felvett beszédtárgyunk megfelel a definícióban közölt elvárásnak, vagy eltér attól.

2.  Az okokból eredõ érvek:
Ilyenkor azt taglaljuk, hogy mibõl ered a dolog (indító ok), vagy azt, hogy milyen következményeket eredményez (vég ok), vagy mindkettõt. Így okozati láncot is alkothatunk.
   Pl. ha azt akarjuk bizonyítani, hogy valaki becsületes, tiszta életû ember, akkor indító okokkal dicsérjük szüleinek, hazájának, népének értékeit, nemes tulajdonságait, hiszen ezekbõl az értékekbõl eredt az õ kiválósága is. Vég okokkal utalhatunk jótetteinek, becsületességének következményeire: felvirágoztatta a várost, boldoggá tette hazáját stb. Mindezek ellentéte is lehetséges.

3. A körülményekbõl eredõ érvek:
Ez az ok – okozatiság - kauzalitás - egyik sajátos fajtája. Ilyenkor a körülményekbõl, a minket közvetlenül körülvevõ valóság elemeibõl fakadó következmények kényszerítõ erejére hivatkozunk az érvelésben. Pl. mivel minden nép szövetségeseket keres, és a közvetlen környezetünk háborús eseményekkel terhelt, szükségszerû, hogy Magyarország is egy szövetségi rendszer tagállama legyen.

4. Az analógián alapuló érvelés
    a) Az összehasonlítás: - Minden dolog hasonlít valami más dologra néhány azonos sajátosság alapján. Ilyenkor párhuzamot vonunk a két dolog között. Ehhez hasonló eljárás a képi definíció. Pl. István olyan alázatos, mint egy kutya. (metaforikus definícióval: István kutya.)
b) Összehasonlítás az „a fortiori” érveléssel: Ilyenkor két lehetõséget hasonlítunk össze: egy nehezebben vagy körülményesebben megvalósíthatót és egy egyszerûbben megvalósíthatót. Hogyha a nehezebbet képes valaki elvégezni, akkor a könnyebbet is. Pl. ha egy nagyvállalat sokat költ a központi telephely reprezentációjára, akkor kell, hogy legyen pénze egy kisebb üzemegység fejlesztésére is. 

c) Példázat: parabola vagy exemplum. Például Nátán pédázata, amellyel Dávid királynak bizonyítja b, hogy bûnös dolog volt Uriás feleségének Betsabénak az elcsábítása.

I: Minden ember képes a szeretetre.
II. István ember (tehát)
III. István képes a szeretetre.
 

Ennek a következtetési formának az a feltétele, hogy az elsõ két mondatban legyen közös fogalom, mint a példánkban az ember, amely az elsõ mondatban az alany (subjectum), a másik mondatunkban pedig állítmány (predikátum).
Az érvelõ szillogizmus kiindulópontja állítás, a cáfolóé tagadás.
Pl. I. Az istenek nem halnak meg. II. Zeus isten. III. Zeusz nem hal meg.
Mindezek kategorikus szillogizmusok, mivel kategóriákra, fogalmi osztályokra épülnek. Az elsõ mondatban egy kategoria minden elemére vonatkozóan állapítunk meg valamit. (Pl. minden ember képes a szeretetre).  Ez a megállapítás a kategória minden elemére igaz, és a második megállapításunk azt fogalmazza meg, hogy az adott elem (István) a fentebb említett kategóriának az eleme (Pista ember).

A szét nem osztott közép miatti helytelen következtetés:
A logikai hiba álokoskodást eredményez. Ennek jellegzetes esete ez:
I. Vannak diákok, akik puskáznak a dolgozatíráskor
II. Pista diák
      Tehát: János puskázik a dolgozatíráskor.
A következtetés azért hibás, mert a második megállapítás állítmányának tartalma (ezt nevezik „közép”-nek) nem érvényesül teljesen az elsõ megállapítás alanyában. A „Vannak olyan diákok” mondatból az is következik, hogy vannak másmilyenek is, pl. olyanon, akik nem puskáznak.  István tehát 50% eséllyel ebbe a csoportba is tartozhat, tehát a következtetés hibás.
A feltételes szillogizmus megszerkesztése:
          I.  Ha egy tudós Nobel-díjat kap, akkor a munkássága jelentõs.
          II. Einstein Nobel-díjat kapott.
         III. Tehát Einstein munkássága jelentõs

  A kezdõ tétel ilyenkor egy feltételes kijelentés formájában fogalmazza meg az elsõ kategóriát: ha… akkor Pl.: Ha egy tudós Nobel-díjat kap, akkor a munkássága jelentõs.
Ez a feltételt tartalmazó mondat lényegében ugyanazt az állítást fogalmazza meg, mint az egyszerû kijelentés: a Nobel-díjas tudós munkássága jelentõs. Ennek oka az, hogy a feltétel biztosan teljesülõ, szinte ok-okozatiságot, azaz kauzalitást tartalmazó feltétel. (Olyan ez, mintha azt mondanánk: Ha felkel a nap, világos lesz). A második megállapítás az elsõ mondat alanyában foglalt tartalmat fogalmazza meg állítmányként, és az alanyt ez alá rendeli: Einstein Nobel-díjas. A következtetés a szokásos módon történik: az elsõ megállapítás állítmányát érvényesíti a második mondat alanyára.
 

A szétválasztó szillogizmus:
Ennek elsõ tétele egy kizáró választást tartalmaz. (Tehát egy kizáró választó mellérendeléssel szerkesztett mondat)

     I. A gyárnak vagy emelnie kell az árakat, vagy munkásokat kell elbocsátania.
A második tétel az egyik választási lehetõséget tagadja:
     II. Az árakat nem lehet emelni.
Ezek után következik a következtetés levonása, amely a másik alternatíva állítása:
     III. Tehát munkásokat kell elbocsátani.
A szétválasztó szillogizmussal alkalmazott érvelés akkor hatásos, ha a választási lehetõségek feltárása is a célunk. Ilyenkor a döntési alternatívákat is bemutatjuk, és hatásosan bizonyíthatjuk, hogy ezek közül csak egyetlen használható döntési lehetõség van.

Az entüméma
    Az érvelés tömörebb változata. Ilyenkor az érvelés két állítását összevonjuk.
Induljunk ki egy teljes szillogizmusból:
TÉTEL:         Az erkölcs jó lehet
ÉRVELÉS: I. Amit nem lehet rosszra fordítani, az jó
                  II. Az erkölcsöt nem lehet rosszra fordítani
KÖVETKEZTETÉS: Az erkölcs jó dolog.
       Az entüméma az érvelés második állításából indul ki: Az erkölcsöt nem lehet rosszra fordítani. Ebbõl von le következtetést: tehát az erkölcs jó dolog.
Az elõzõ szillogizmusunkat is összevonhatjuk entümémává. A második állításból kiindulva levonjuk a következtetést: István ember, tehát képes a szeretetre.
Ezt a következtetési módot azért használja a szónok, mert ez közel áll az élõbeszédhez.

b) Az indukción alapuló bizonyítás.
Ekkor az egyedi jelenségek sokaságának megismerésébõl következtetünk általános érvényû megállapításokra. Az indukció rávezetést jelent. Ennek során sok jelenséget kell megismernünk, ezek tényei „rávezetnek” minket az általános érvényû megállapítás felismerésére. A jelenségek sokaságából véletlenszerûen emeljük ki azokat az elemeket, amelyekkel a felismert általános törvényszerûséget, igazságot, megállapítást bizonyítani kívánjuk. Ügyelnünk kell a tényszerûségre, amikor a jelenségeket bemutatjuk, és a belõlük felismert igazságot közöljük.
Mivel ez a módszer közel áll a tudományos következtetésekhez, ezért az effajta szövegek érzelemmentesek. Hatásuk a tényszerûségbõl adódik. Retorikai szempontból a végkövetkezetések összegzése lehet érdekes. Ekkor lehet elokúciós (nyelvi megformáltságra vonatkozó) eszközöket alkalmazni.
 
 

I. A négy stíluserény
Az elocutiós eszközök a mondanivaló hatásos megformálására, kifejezésére szolgálnak. A kifejezés (elocutio) a klasszikus retorikai felfogásban négy erénnyel, (tehát stíluserénnyel) bír, melyek a következõk:
1. a világosság (perspicuitas: dilucide, planeque  dicere)
2. az illõség (decor: decore dicere)
3. nyelvi tisztaság (Latinitas: pure et Latine dicere)
4. ékesség (ornatus) 

1. A világosság (perspicuitas) az érthetõ, szabatos fogalmazás igényét jelenti,
2. az illõség (decor) azt, hogy a mondanivalónk hangnemét és szóhasználatát a témához és a közönséghez kell igazítanunk.
3. A nyelvi tisztaság (Latinitas) a nyelvi szabályok, nyelvi normák betartására való törekvést jelenti.
4. Az ékesség (ornatus) pedig azt, hogy a beszédmódunkban az érzelemkeltõ, díszes beszédre törekszünk. Ezek a stíluserények nem egyforma súllyal jutnak érvényre a szövegekben: a világosság erénye az un. egyszerû stílusszinten jut érvényre, pl. egy beszéd narratio részében.
Az elocutiós eszközök és erények érvényesülése alapján a klasszikus retorika három stílusszintet különböztet meg:
1. egyszerû (tenue),
2. közepes (mediocre)
3. fennkölt (grave). Ezek egy beszédben is érvényesülhetnek a beszédrész és a téma illetve a hallgatóság szerint.

II. Az ornatus eszközei
A mondanivaló hatásos nyelvi megformálásának eszközeit három csoportba osztjuk:
1) Bõvítés (erõsítés) (amplifikátio)
2) Szóképek (tropusok)
3) Alakzatok (sententiák és figurák)

1. Bõvítés a mondanivaló tartalmi erõsítését jelenti, melynek célja a hatásosabb meggyõzés. Ilyenkor a tartalom elemeit növeléssel (incrementum) fokozatosan kiszélesítjük Pl. valamelyik elem fokozó részletezésével, fokozó felsorolásával. Alkalmazhatunk a bõvítés során összehasonlítást (comparatio) Pl. egy dolog meghatározásaként egy másik kisebb vagy nagyobb dologhoz hasonlítjuk. Hatásos a hasonlításban példát (exemplum) alkalmazunk. Ilyenkor leginkább a kisebbrõl a nagyobbra következtetünk. Pl. az anya iránti szeretet példáját használjuk a hazaszeretetre. A bõvítés során halmozással (congeries) szélesítjük ki a téma tartalmát. Alkalmazhatunk  un. közvetett erõsítést. Ekkor a dolog következményeibõl, elõzményeibõl következtetünk a megjelenített dolog minõségére. Gyõzelem leírásakor illetve dicséretekor az ellenfél nagyságának leírásából, dicséretébõl következtetünk a gyõztes erejére.
2.  A szóképek (a troposz görög szó jelentése: fordulat, szófordulat, kifejezésmód) a szó jelentésén alapulnak. A szavakat a trópusokban nem a „saját jelentésükben” használjuk, hanem a megszokott jelentést átforgatjuk egy másik jelentésbe. (Szemben a halmozással vagy a fokozással, amikor is azonos jelentéskörbe tartozó szavakat helyezünk egymás mellé.) Néhány gyakran használt szókép:
Metafora: ez jelentésátvitelen alapszik. Két fogalom, jelenség, dolog között képzettársítás teremt kapcsolatot, és így az egyiket jelölõ szó jelentéskörébe vonja a másik dolgot is úgy, hogy mindkettõt felidézi. Pl. a testrészek nevével nevezzük meg a hasonló szerepõ vagy formájú dolgokat: asztalláb, szõlõszem, hegyhát. (Ha az asztallap vagy szék egyik függõleges tartóeleme rövidebb, vagy a talajegyenetlenség miatt rövidebbnek hat, mint a többi, és a fenntartott felszíni lap a többi függesztõ elemmel együtt bizonytalanná válva, inog, akkor – az elõzõ megfogalmazáshoz képest metaforákkal egyszerûen azt mondjuk, hogy az asztal, szék sántít, sánta, hadirokkant, béna etc.). A dolgok emberi tulajdonságokkal való felruházása és élõvé tétele a megszemélyesítés: hadirokkant zsámoly, búcsút intõ fák, könnyezõ fellegek etc. Ha a metaforában a mindkét dolog (asztal + láb) meg van nevezve, akkor ez teljes metafora, ha csak a képzetet keltõ szó, akkor ez egyszerû vagy hiányos metafora.
Metonímia: a szót másik jelentésben használjuk az eredeti jelentés és a megváltozott jelentés közti érintkezés alapján. Ez lehet ok okozati: boglyák hûvöse; tulajdonos és tulajdon.  Pl. ruhadarabbal nevez meg vkit, területi érintkezés: tudja az egész falu.
Szynekdoché: a szónak a jelentése a mennyiség vonatkozásában változik meg. Pl. többes számot értünk az egyes számú szó alatt. Pl. az ember, a magyar. A rész neve alatt egészet értünk. Pl. száz szablya (szablyát viselõ katona) vén csont. A nem helyett a fajt, pl. általában gépezetre vonatkoztatva: Hadd menjen a verkli! A faj helyett a nemet, pl. a kerékpárra vonatkoztatott kijelentésben: Kíméld a gépet! (Tehát a túrázás során ne gyötörd el a biciklit!)
Hyperbola: túlzás, amely a kicsinyítve vagy nagyítva eltúlozva jellemzi a tárgyat. A hiperbola megoldható túlzó hasonlattal is: éhes, mint a farkas, harcol, mint egy oroszlán
Hasonlat: a metaforához hasonlóan egy hasonlító jelentésárnyalatú mellékmondatba foglalt szó jelentését vonatkoztatja egy másik, a fõmondatban kifejtett fogalomra. A metaforától eltérõen a hasonlított jelenség is, és a hasonlító kép is összetettebb, részletesebb, mint a metafora fogalmi és képi síkja. Pl. egy cselekvés módját, állapotát teszi szemléletessé egy összetett, részletezõ képpel a szónok vagy a költõ.
Antonomasia: a tulajdonnevet körülírással (periphrasis) vagy jellemzõ köznévvel, vagy jelzõvel nevezzük meg. Pl. Deák Ferenc a haza bölcse, Széchenyi a legnagyobb magyar, Pál apostolt csak az Apostol szóval.
A nevetés (risus) eszközeit is a trópusok közé sorolja a klasszikus retorika, mivel ez is a szójelentés szokatlan használatára épülnek. Ezek a következõk:
      - humor, amelyben szellemesség és kedvesség, nem bántó élc van (szeretetteljes nevetés),
      - attikai só, amelyben csípõs élc van, de nem sértõ és nem bántó. Pl. a viccek tréáfák hangja ilyen.
      - nyílt gúny: ebben bántó szándék van, a nevetés fölényt fejez ki.
       - irónia: leplezett gúny, melyben a szavak mögött sértõ szándék lapul. A szöveg egészében a közléshelyzet és a közös valóság ismeretében értelmezhetõ pontosan, hiszen ez a valódi közlési szándékot dicséretbõl feddésbe fordítja. 

3. Az alakzatok – szóalakzatok és gondolatalakzatok

A) A szóalakzatoka trópusokkal ellentétben nem a szavak jelentésének, hanem azok mondatbeli elrendezésének szokatlan hatásával szolgálják az ornátust, a retorikai közlemény ékességét.Az alakzatok a szószerkezeteknek (komma vagy articulus) és a tagmondatoknak (kolón vagy membrum) az elrendezését jelentik.
A komma: legalább két tagból álló és egy meghatározó taghoz kapcsolódó szószerkezet.
Mezõ jó illatot (1 komma.), az ég szép harmatot (2. komma) ád (közös meghatározó tag)…
A kolón: legalább három szóból álló tagmondat.  Értünk Kunság mezein ért kalászt lengettél/ Tokaj szõlõvesszein nektárt csepegtettél…

Az alakzatok alkalmazásában három elv érvényesül:
(1) adjectio, tehát ugyanannak a szónak, vagy kommának az ismétlése;
(2) detractio, tehát egy szónak vagy kommának az elhagyása a mondatból, úgy, hogy a mondatrész a mondat egészébõl érthetõ legyen;
(3) transmutatio, ami a tagmondatok elemeinek felcserélését jelenti.
 
 

(1) Az ADIECTIO alakzatai. Ezek az ismétlés különbözõ változatai.

GEMINATIO: Az elsõ  szó kettõs ismétlése.
Föl, föl e fölosztott föld körül (József A: A város peremén)
Egy másik példa: Hol van, hol van az én hazám?

GRADATIO: haladó ismétlés, ismétlõ fokozás.
A hit reményt szül, a reménybõl a bátorság táplálkozik, a bátorságból fakad ki a lélek legszebb virága.
A gradatio õsi szövegszervezõ módszer. A szerkezetek egymást követõ ismétlése érvényesül az archaikus imádság mágikus genealógiájában:

Ég szülte Földet, Föld szülte fát,
Fa szülte ágát,
Ága szülte bimbaját,
Bimbaja szülte virágját,
Virágja szülte Szent Annát,
Szent Anna szülte Máriát,
Mária szülte Krisztus Urunkat, a világ megváltóját.   /Archaikus népi imádság/

REDDITIO vagy INCLUSIO:  Kezdõ - záró ismétlés. A mondatot ugyanaz a szó vagy szószerkezet (komma) nyitja meg és zárja le. Pl. Vörörmarty Ábránd c. versének versszakai a Szerelmedért szóval kezdõdnek és végzõdnek..

Szerelmedért
Feldúlnám eszemet
És annak minden gondolatját,
S  képzelmim édes tartományát;
Eltépném lelkemet
Szerelmedért

Szerelmedért
Fa lennék bérc fején,
Felölteném zöld lombozatját,
Eltûrném villám s vész haragját
S meghalnék minden év telén
Szerelmedért.

Szerelmedért
Lennék bérc-nyomta kõ,
Ott égnék földalatti lánggal,
Kihalhatatlan fájdalommal,
És némán szenvedõ,
Szerelmedért.

Szerelmedért.
Eltépett lelkemet
Istentõl újra visszakérném,
Dicsõbb erénnyel ékesítném
S örömmel nyújtanám neked
Szerelmedért.

 

ANAPHORA, elõismétlés. A komma vagy a kolón elsõ szavának, szavainak ismétlése.Pl. Vörösmarty Szózat c. versében: 

Az nem lehet, hogy annyi szív
Hiába onta vért,
S keservben annyi hû kebel
Szakadt meg a honért.

Az nem lehet, hogy ész, erõ
És oly szent akarat
Hiába sorvadozzanak
Egy átoksúly alatt.

EPIPHORA, végismétlés. A kolón vagy komma utolsó szavának, szavainak ismétlése. Lényegében ilyen retorikai eszköz a refrén is.

COMPLEXIO az anaphora és az epiphora szintézise.

Nem adatott mástól erõ a számukra az üldözõiktõl való megszabaduláshoz, csak az Istentõl. Nem adatott mástól bátorság az üldözõk elõl ellenségek közé költözésükhöz, csak az Istentõl. Nem adatott mástól hit, remény és vakmerõség e földön való megmaradáshoz és honalapításhoz a mi esendõ, gyenge, földre vert lelkük számára, csak az Istentõl.

EPANODOSZ fordított szórend,  ismétlés. Az utolsó tagmondat megismétlése fordított szó-rendben.

Csillagok, csillagok, szépen ragyogjatok,
A szegény legénynek utat mutassatok!
Mutassatok utat a szegény legénynek
Nem találja házát a szeretõjének.

PARANOMASIA két szónak a hangzásbeli hangzásbeli összecsengésén, hasonlóságán alapuló alakzat. Pl. vagy megszoksz, vagy megszöksz. Quod licet Iovi, non licet bovi.

POLYSZINDETON, a kötõszók halmozása.
Most tél van és csend és hó és halál. (Vörösmaty: Elõszó)
2) A DETRACTIO, tehát egy nyelvi elem elhagyásán alapuló  alakzatok.

ELLIPSZIS.  Egy mondatrész elhagyása, vagy a mondat eufemisztikus megszakítása:

Kendé bizony az árnyéka!
Mert olyat mondok, hogy még a…”
Hangzik átal a sövényen
Egy goromba szó keményen.  (Arany: A fülemile)

ASYNDETON:
Ez a polysindeton ellentéte. A kötõszók elhagyása, ami mozgalmasságot, feszültséget ad a szövegnek:

Ellenség hírére vitézeknek szíve gyakorta ott felbuzdul,
Sõt azon kívül is, csak jó kedvébõl is vitéz próbálni indul,
Holott sebesedik, öl, fog, vitézkedik, homlokán vér lecsordul.  (Balassi Egy katonaének)

ZEUGMA.  A görög szó igát, jármot jelent. Két párhuzamosan szerkesztett tagmondat megismételt igei állítmányát az ismétlés elkerülése végett elhagyjuk:

Nagy volt a kard, és (nagy volt) a gyeplõ… (Arany J. Hunyadi csillaga)

A zeugmának bonyolultabb formája érvényesül akkor, amikor a közös igei állítmányhoz eltérõ jelentéssel kapcsolódnak a vonzatok. Pl. az egyik elsõdleges (saját) jelentéssel, a másik pedig elvont jelentéssel, átvitt értelemben.

Közel s távolban semmi fény nincs,
Csak mécsvilágom s honszerelmem ég. (Petõfi. A hazáról)

(3) A TRANSMUTATIO alakzatai.
A transmutatio a mondattani szerkezetek megszokott rendjének a felcserélését jelenti.

ENALLAGÉ a jelzõ megszokott szórendjét borítja fel. A magyarban ritkán alkalmazható, mivel a mi nyelvünkben ez a szószerkezet jelöletlensége miatt kötött szórend?.
Tóth Árpád Körúti hajnal c. versének részletét a szinesztézia megszüntetése árán értelmezhetjük az enallagá példájaként:

Egy kirakatban lila dalra kelt
Egy nyakkendõ…

Ebben az értelemben tehát egy lila nyakkendõ dalra kelt.

INVERSIO a szokásos szórend szerint a szószerkezetben egymás mellett lévõ szavak sorrendjének megfordítása:

Ötszáz, bizony, dalolva ment
Lángsírba velszi bárd…

Egyenes szórendben: Ötszáz velszi bárd, bizony, a lángsírba dalolva ment.

HYPERBATON vagy tmesis. Az egészen összetartozó szóelemek különválasztása egy idegen szóelemmel. Ennek használata szintén ritka azb inversiónál említettek miatt.

Össze az agg ember rogya két térdére…(Arany J. Buda halála)

B) A gondolat- és mondatalakzatok egy gondolat megformálásának módját határozzák meg. Ez nemcsak a szavak elrendezését jelenti tehát, hanem a szónoknak hallgatósághoz való viszonyát is. Ezért a megszólítás, kérés, ima, feddés, kérdés, felkiáltás, helyreigazítás, a hallgatóságtól Isten vagy egy allegorikus személy felé való elfordulás a kapcsolatteremtés alakzatai is. Azonban nemcsak az a feladatuk, hogy fenntartsák a kapcsolatot a szónok és a hallgatóság között a beszéd egész ideje alatt, hanem az is, hogy a beszélõ ezek alkalmazása által hatással legyen a hallgatók lelkiállapotára.
Például a szónok nemcsak a beszéd kezdetén alkalmazza a megszólítást, hanem a beszédének fontosabb, nagyobb figyelmet igénylõ részleteiben is, hogy ezzel újra és újra bevonja hallgatóit a beszéd döntéshelyzetébe.  Sõt a feddõ részekben akár ironikusan is alkalmazhatja. Pl. Cicero a Catilina elleni elsõ beszédben így szólítja meg a beszéd folyamán a szenátus tagjait: 

„Mi pedig, ó bátor férfiak, úgy tûnik eleget tettünk a hazának azzal, hogy itt ennek az ármányait és cseleit kikerültük.”

A kérés (obsecratio), vagy könyörgés szólhat a hallgatósághoz:

Látván édes hazánk végveszedelmét, amikor százféle ellenség százfelõl támad reá, e hazának fiai, hozzátok szólok. Nézhetitek-e tétlenül száz sebbõl vérzõ anyánknak szenvedését? Hallgathatjátok-e némán az õ fájdalmának kiáltásait, mely száz sebének száz ajkával kiált? Ó, figyelmezzetek! Kérlek és intelek titeket, figyelmezzetek, és cselekedjetek!

Hatásos retorikai fogás, ha a kérés egyben ima. Pl. Cicero a Catilina elleni elsõ beszédében a befejezõ rész (peroratio) összefoglalásában (recapitulatio) a hallgatóság jóindulatának végsõ felgerjesztése (captatio benevolentiae) helyett, - mivel a szenátusi ülés a Jupiter Stator (Az ellenséget megállító Jupiter) templomában volt - a templomban álló istenszoborhoz fohászkodott:

Te pedig, Jupiter, kinek tiszteletét Romulus e város szent alapításával egyidejûleg fogadta, akit joggal nevezhetünk e város és birodalom Megtartójának, ezt az embert és társait a te templomaidtól s a többiekétõl, a város falaitól és házaitól, polgártársaink életétõl és vagyonától tartsd távol, és a derék emberek ellenségeit, a haza ellenfeleit, Itália rablóit, akiket bûnös szövetsége és istentelen társasága fûz egybe, sújtsd örök büntetéssel életükben és halálukban.

A feddés (licentia) eszközével akkor él a szónok, amikor a honestas, tehát a becsület retorikai értelemben vett közhelye alá tartozó értékeket kíván mozgósítani a hallgatóban. Így ez az érzelmek gerjesztésének hatásos eszköze lehet. Pl. Nemzeti dalban

Sehonnai, bitang ember,
Ki most, ha kell, halni nem mer,
Kinek drágább rongy élete,
Mint a haza becsülete…

A feddés eszközével kívánja Kölcsey a rendek önérzetét felkelteni a nemzeti ügynek számító játékszín,  a nemzeti színház felépítésének támogatása végett. A feddést anaforikusan szerkesztett retorikai kérdések vezetik be:

Nem titkolhatom el, tekintetes Rendek, hogy a beszédét éppen most végzett táblabíró úrnak nemzeti játékszínünk felállását ostromló szavai mély fájdalommal hatották meg lelkemet. Ez-e az a hazafiúság, melyre tekintetes Pest vármegyének rendei számot tartottak, mikor elvégezték, hogy minket is a szép szándék elõsegéllésére meghívjanak? Ez-e az a buzgóság, melyet tõlünk a nemzeti nyelvnek közügye vár? Ez-e az a fennérzés mellyel magunkat magunkat magyaroknak nevezni büszkélkedünk?…
  De hiszen éppen így vagyunk magyarok; hanem magyarok azon értelemben, melyben csúfolóink venni szeretik; magyarok, kik lárma és zaj közt elõállott veszedelemre felriadunk, s eltûnte után menthetetlen álomkórságba hullani szeretünk. Avagy elfelejté már, táblabíró úr, az idõt, mikor a fejedelmi parancs a nemzeti nyelv édes hangjait ajkainkról eltiltotta? Mikor táblabíró úr itt ezen asztal mellett, hol most hazánk közügyét a nyelvvirágzás eszközeivel együtt letapodja, az idegen föld tördelt szavait tulajdon szájából zengeni rémülve hallotta? Hol van az a hév, melyet akkor e nyelv eránt mutatánk? Hol van az a lélek, mely akkor a lerázott járom után bennünket lelkesíteni látszott?

Ügyelni kell azonban arra, hogy a feddés ne sértés, hanem inkább késztetés legyen! Sunt certique fines! Figyeljünk a határokra, hogy ne járjunk úgy, mint Petõfi a szabadszállási választási beszédével! A hallgatósága azt még lenyelte, hogy a magyarok március 15. elött szolgalelkûek voltak, hiszen magukat kunoknak tartották, de azt, hogy a magyarnál is magyarabb, büszke és a szabadságát Mária Teréziától megváltó kunokról mondjon ilyeneket valaki, azt még Petõfitõl sem tûrték:

A legjobb alkalom volna rá most megszerettetnem magamat veletek azáltal, hogy az egekig magasztallak benneteket, hogy ti, kunok, ti illyen meg illyen dicsõ páratlan hasonremek emberek vagytok! …Hanem azt korán se várjátok, hogy én titeket magasztaljalak, mert akkor szemtelenül hazudnám. Becsületemre mondom, hogy ti nem vagytok remek emberek, vagy eddig legalább nem voltatok.  Március 15-kéig az egész Magyarország nagyon szolgalelkû, kutyaalázatosságú ország volt, és ti ebben a virtusban közelebb álltatok az elsõkhöz, mint az utolsókhoz…

És így tovább. A kunok feddésének legélesebb része az, amikor a bibliai, pusztában vándorló zsidókkal veti össze õket Petõfi: azok legalább aranyborjút imádtak az igaz Isten helyett, a kunok viszont a Szluha kapitányuk képében egy ólom szamarat.  (A hozzájuk rendelt adminisztrátorról van szó)
    A retorikus kérdésnek a kérdõ mondat eredeti céljától eltérõ szerepe van: Nem ismerethiány vagy bizonytalanság fogalmazódik meg benne, hanem az állásfoglalásra való késztetés vagy támadó szándék, ahogyan a fenti Kölcsey-beszédben olvashatjuk: Ez-e az a hazafiúság..? Lehet eldöntendõ vagy kiegészítendõ kérdés, de bárhogyan is van szerkesztve célja az élénkítés, az állásfoglalásra kényszerítés, a feddés.
Az egyszerû kérdés (interrogatio) egy egyszerû kijelentés kérdõ modalitással élénkítve:

Vitézek, mi lehet ez széles föld felett szebb dolog az végeknél?

A szemrehányó kérdés (epiplexis) célja az állásfoglalásra való késztetés vagy feddés:

S miért vagytok ti kiváltságosok?
Miért a jog csupán tinálatok? Petõfi: A nép nevében

A felkiáltás (exclamatio) célja az érzelmek felkeltése. Az érzelmek kifejezésének eszköze a hiányosan (elliptikusab) szerkesztett mondat. Ó idõk, ó erkölcsök! (O, tempora, o mores!) Lehet tömören szerkesztett mondat (brachylogia):

          Még kér a nép, most adjatok neki! (Petõfi: A nép nevében)

Petõfi verse, A nép nevében elfojtott és hirtelen feltörõ indulatot kifejezõ, hatásos retorikai kezdésként alkalmazza a felkiáltást (exclamatiót), brachylogiát és a retorikus kérdést (epiplexist) A módszert a XX. századi költõk is követik, pl. Szabó Lõrinc Az Egy álmai c. versében, vagy Illyés a Bartókban:

Hangzavart”? - Azt!  Ha nekik az,
ami nekünk vigasz!

A helyreigazítás (correctio) sorn a szónok látszólag módosítja, helyesbíti a korábbi kijelentését. E lehet ironikus, mivel egy feddést módosít látszólag igazat adva a megtámadottnak:

  S ti, kik valljátok olyan gõgösen:
  Mienk a haza és mienk a jog!
  Hazátokkal mit tennétek vajon,
  Ha az ellenség ütne rajtatok?...
  De ezt kérdeznem! engedelmet kérek,
  Majd elfeledtem gyõri vitézségtek.
  Mikor emeltek már emlékszobort
  A sok hõs lábnak, mely ott úgy futott?
           (Petõfi: A nép nevében)

Lehet fokozó is. Cicero a Catilina elleni elsõ beszédben azon méltatlankodik, hogy az állam elpusztítására titkon szervezkedõ Catilina még a szenátusi gyûlésre is eljött.

Ó idõk! Ó erkölcsök! A szenátus ezt tudja, a konzul látja, és ez mégis él! Él? Sõt még a szenátusba is eljön, a közös tanácskozásokon is részt vesz, megjegyez, kiszemel néhányunkat arra, hogy megöljön.

A hallgatóságtól való elfordulásra példát olvashattunk a könyörgés alakzatánál, amikor is Cicero Juppiter szobrához fordulva könyörög a haza megmeneküléséért, és a honárulók megbüntetéséért. Az allegorikus személyhez fordulás és kérés szép költõi példája József Attila Hazám címû versének záró, 7. verse. A szonettsorozat indukciós elvû bizonyító módszert követõ érvelõ szövegként is értelmezhetõ, amely a hazához való, minden érdeken felülemelkedõ hûséges ragaszkodásról szól. A szonettsorozat összegzéseként az utolsó versben a  költõ az édesanyaként megszemélyesített hazához szól. Az "édes haza" József Attila sorsára jellemzõen épp oly rideg és épp annyira adós a gyermekei iránti szeretettel, mint a "mama", de mégis õ az egyetlen, az „édes”, akihez tartozni kell.

Felhasznált irodalom:
SZABÓ G. Zoltán – SZÖRÉNYI László: Kis magyar retorika Tankönyvkiadó Bp. 1998.L. ACZÉL Petra: Retorika, Krónika Nova Kiadó Bp.2001.SZÁLKÁNÉ GYAPAY Márta: Gyakorlati retorika Nemzeti TankönyvkiadóARISZTOTELÉSZ Rétorika Gondolat 1982.VOSSIUS : Rhetorica Contracta, Kolozsvár1696.