Ünneplő Gyülekezet!

Kedves Ballagó Diákok!

Tanárok! Szülők! Vendégek!

A Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma egész közössége nevében szeretettel köszöntöm mindazokat, akik jelenlétükkel megtisztelték ballagási istentiszteletünket és ünnepségünket.

Kedves Ballagó Diákok!

Ma még öröm és szorongás vegyes érzésével ültök a jól ismert nagytemplomi padokban, de néhány év múlva már csak emlék marad mindaz, ami négy év alatt a Debreceni Kollégiumban történt veletek. Azt kaptátok-e amit vártatok? Megérte-e ebbe az iskolába járni? - ezekre a kérdésekre most még csak részben tudjátok vagy sejtitek a választ. Jó iskola-e a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma? – Erre a kérdésre is sokféle válasz lehetséges. A mai világban, a piac és a reklám korában mindenki igyekszik a legjobb képet festeni magáról, s azokat az adatokat hangsúlyozni, amelyek számára kedvezőek. Éveken keresztül a felsőoktatásba felvett tanulók arányával, majd a felvételin elért írásbeli eredményekkel, a nyelvvizsgák számával, vagy a tanulmányi versenyeken elért eredményekkel mérték a középiskolák teljesítményét, állították fel a különféle rangsorokat. Hála Istennek, ezekben a rangsorokban is sokat léptünk előre, nem kell szégyenkeznünk. Az elmúlt években jelent meg azonban egy új pedagógiai fogalom, a „hozzáadott érték” fogalma, amely az iskolák pedagógiai munkájának értékelésekor igyekszik figyelembe venni azt, hogy milyen képességű, előképzettségű, családi hátterű, szociális helyzetű tanulók járnak az adott iskolába, vagyis mennyire képes az iskola, a nevelőtestület az átlagosnál, a várhatónál magasabb szintre eljuttatni diákjait. Néhány hónapja jelent meg az első ilyen jellegű átfogó értékelés az ország középiskoláiról, s a szigorú, objektív módszerekkel végzett vizsgálat azt mutatta, hogy az egyházi iskolákban átlagosan jóval nagyobb a hozzáadott érték, mint más iskolafenntartók esetén. Még inkább örvendetes számunkra az, hogy a REFI közte van annak az 50 iskolának, ahol az eredményesség jóval nagyobb, mint a diákok és a családok összetétele alapján elvárható lenne. Úgy gondolom, ezt a szép eredményt két tényező segíti elő: a tanárok lelkiismeretes és szakszerű munkája, valamint a diákok átlagosnál nagyobb szorgalma és motiváltsága. Kívánom, hogy az elkövetkező hetekben tisztességes helytállással, becsületes munkával legyetek méltóak elődeitek eredményeihez, javítsátok tovább iskolánk helyezéseit a különböző rangsorokban.

Engedtessék meg itt most nekem, hogy a hozzáadott érték fogalmát kissé önkényesen tágabban és szélesebb körben értelmezzem, mint az eredményességi és szociokulturális mutatókból kiszámítható számot, mérhető adatot. Iskolánk nyíltan és tudatosan vállalja, hogy értékeket kíván megőrizni és továbbadni, fogalmazzunk úgy, hogy a tudáshoz hozzáadni egy olyan világban, ahol az értékek tudatos megsemmisítése, nevetségessé tétele, relativizálása folyik. Ti tudjátok leginkább, hogy már nem csak a szigorúan vett keresztyén értékeket, hanem a kultúráktól és vallásoktól független, az emberi együttélés legelemibb szabályait meghatározó értékeket, mint a tisztesség, hűség, becsületesség, megbízhatóság, áldozatkészség is el akarják tüntetni azok, akik az ifjúság lelkét, szellemét kívánják megnyerni. Őszintén remélem, hogy az eltelt négy évben nem csak ismeretben, készségekben, tudásban gyarapodtatok, hanem sikerült felvértezni magatokat a külső világ értékeket romboló, cinikus és gyakran méltatlanul alacsony szintre süllyedő hatásaival szemben. Kívánom, hogy ilyen értelemben mindannyian rakjatok be jelképes tarisznyátokba olyan értékeket, amelyeket az iskola, az ősi alma mater féltő szeretettel kínált négy éven keresztül, és nyújt most át nektek.

Befejezésül emlékeztetlek arra Titeket, hogy a magyar történelem egyik sorsdöntő pillanatában léptek ki iskolánk falai közül. Hazánk csatlakozása az Európai Unióhoz óriási lehetőségeket rejt magában, de nagy a kockázata annak is, hogy beolvadunk, elveszítjük meglévő önállóságunkat. Rajtatok, a jövendő magyar értelmiségén múlik elsősorban, hogy szegény rokonként, szégyenkezve, másokat csodálva és irigyelve próbáljuk-e meghúzni magunkat az Európa Ház cselédszobájában, vagy saját értékeink tudatában emelt fővel lépünk-e be oda. Néhány héttel ezelőtt újra alkalmam volt arra, hogy az Utrechti Egyetem épületében megálljak a peregrínus diákok emléktáblája előtt, amely a debreceni Nagytemplomot és az Utrechti Dómot ábrázolja, s közöttük egy tógás diák lépked. Elgondolkodtam azon, hogy a mai Kollégium diákjai, s leginkább Ti, a most végzők, szellemei örökösei vagytok azoknak az egykori peregrinus elődeiteknek, akik nyugat-európai vándorlásaik, tanulmányútjuk során magukba szívták az új eszméket, gondolatokat azért, hogy gazdagítsák vele szeretett hazájukat, egyházukat, iskolájukat. Tették azt úgy, hogy a Kollégiumban elsajátított értékek, eszmék és gondolatok életüknek elválaszthatatlan részeivé, formálóivá váltak, s ezeket nem szégyellték, hanem gazdagítani igyekeztek vele azt a közösséget, ahová sorsuk vezette őket. Tekintsétek őket példaképeknek! Vezéreljen Titeket is Széchenyi mondása:„ Ha más nemzeteknek több a kintsek, legyen minekünk több erkölcsünk és hazafiúi szeretetünk.”

Ezekkel a gondolatokkal kívánom életetekre Isten áldását és vezetését, s kérem, bárhová is sodor az élet, maradjatok hűségesek ősi Kollégiumunkhoz, s annak jelmondatához: ORANDO ET LABORANDO – Imádkozva és dolgozva!

Debrecen, Nagytemplom, 2003. május 10. Győri József

igazgató