A Református Közoktatási Intézmények Vezetőinek

Húsvéti gondolat

Kedves Barátaink!

A Debreceni Református Kollégium 40 éven keresztül egyedül harcolta "végvári küzdelmeit" a hihetetlen külső túlerő ellen. Az hogy a külső világ idegennek tekintett és nem fogadott be minket, védelmet is jelentetett: Másságunknak, erkölcsi többletünknek a megőrzését. Minél inkább elszabadulnak körülöttünk az indulatok, győzedelmeskedik a kisstílűség, arrogancia, veszti el hazánk "élhető" voltát, annál inkább szükség van védett helyekre, "szigetekre", ahol nem farkastörvények uralkodnak, ahol a "becsület, barátság, tisztesség, hűség, felelősség" nem ósdi, lomtárba dobott szavak, hanem életet adó és formáló eszmék. Kérdés: Ha bekövetkezne a legrosszabb (ami ellen utolsó leheletünkig küzdenünk kell!) , van-e bennünk, van-e egyházunkban és iskoláinkban annyi tartás, áldozatkészség, odaszánás, hogy fenntartjuk, sőt megerősítjük iskoláink református lelkiségét, szakmai minőségét, nemzeti elkötelezettségét. A minket körülvevő világ lelkiállapotáról a szavazás eredményei árulkodnak. A kommunizmus és a globális liberalizmus eredményei számokban is mérhetőek, egy múlt és jövőkép nélküli néptömeg engedelmesen rohan saját vesztébe. Ilyen történelmi korszakokban még nagyobb a felelőssége azoknak, akik többet kaptak, akik "őrzők a strázsán", akik nem csak a következő fizetésig vagy nyugdíjszelvényig látnak, hanem "nemzedékről nemzedékre", sőt az örökéletre szóló ígéreteket is hordoznak.

Mielőtt továbbmennénk, bűnbánatot is kell tartanunk. Miképpen éltünk, mint egyház az elmúlt 15 év lehetőségeivel? Mire fordítottuk azokat a pénzeszközöket, amelyek ránk bízattak? Mennyire voltunk "hűséges sáfárok"? Képeztünk-e tartalékokat, milyen mértékben voltunk szolidárisak egymással? Tudunk-e most "tiszta kezeket" felemelni, harag és részrehajlás nélkül? Ha őszinték vagyunk, sok mindenben híjával találtatunk. Vajon nem azért járat-e Isten ilyen nehéz utakon minket, hogy valóban közösségileg is eljussunk a bűnbánathoz, a "saját erőnkből nem megy" nagypénteki érzéséhez, hogy a feltámadás, a megszabadulás húsvéti örömét egyszer igazán megtapasztaljuk.

Ezekkel a gondolatokkal kívánok mindnyájunknak békességes, reménnyel teli húsvéti ünneplést!

Győri József