Erdélyi beszámoló

Készítette: Antós Enikő

10. c. osztályos tanuló

Osztálykirándulásunk útvonala

Székelyudvarhelyig

Az erdélyi utunkra nagy izgalommal készültünk. Tele voltunk a várakozás feszültségével. Végre eljött a nap amikor útra keltünk.

Debrecenből indultunk és a Derecske, Berettyóújfalu, Biharkeresztes útvonalon haladtunk az ország határáig, Ártándig. A romániai határon, Borsnál keltünk át.

Az első erdélyi nagyváros Nagyvárad volt. Nagyváradtól körülbelül 80 km-re keletre található a Király-hágó. A Király-hágó Romániában, Nagyvárad és Kolozsvár között, 582 m magas hegynyergen fekszik, a Bihar- és a Meszes – hegység között. A 17. század végétől itt volt Magyarország és Erdély határa. A hágóról szerpentinen haladtunk lefelé a Sebes – Körös irányába. Majd Kolozsvár, Marosvásárhely, Segesvár felé vettük az irányt.

Segesvár után Észak-kelet irányba fordultunk és Székelyudvarhely felé haladtunk.

Székelyudvarhelyen a Benedek Elek Református Kollégiumban szállásoltak el bennünket.

Első nap a várossal és Segesvárral ismerkedtünk meg. Bemutatták a Kollégiumot a benne található könyvtárat, ami főleg adományokból jött létre. A kollégium után megnéztük többek között a Tamási Áron Líceumot, a Református templomot és az Állami Főreáliskolát.

Segesváron lehetőségünk volt felmenni a diáklépcsőn, amit az ottani diákok naponta többször is használtak. Megnéztük az Óra-torony játékát, valamint a temetőkápolnát a temetővel együtt. A temetőben több száz kiválóság sírjával találkozhatunk, mint például Baumgarten János híres botanikus emlékével.

Segesvárról hazafelé tartva benéztünk a bögözi református templomba. Lenyűgöző látvány tárult elénk a kívülről oly picinek tűnő templomban.

Második nap Parajdra, Szovátára, Farkaslakára és Szelykefürdőre mentünk.

Parajdon a sóbányába egy ott használatos buszon vittek le bennünket. A sóbánya „előterében” egyéni alkotások láthatók. Ahogy leértünk, egy 20 m magas alagút tárult a szemünk elé. Mintha egy várost rejtett volna el a mélység. Lent rengeteg légzőszervi betegségben szenvedő gyermek és felnőtt tölt el órákat , hiszen rendkívül egészséges a levegő.

A sóbányában található egy templom, amely úgy van berendezve, hogy református, katolikus és más vallásúak is tarthatnak benne istentiszteletet.

Parajdról Szovátára indultunk. Szovátán egy kellemes ebéd után megnéztük a Medve-tavat. A tó sótartalma olyan nagy, hogy a fürdőzők, szinte lebegnek a víz tetején. Kár, hogy az időjárás nem engedte meg, hogy mi is megmártózzunk a tó vizében. A szovátai kaszinók érdekes hangulatot kölcsönöztek a településnek.

Szovátáról Korondra mentünk, ahol lehetőség volt vásárolni az ott élő emberek igazán értékes népművészeti alkotásaiból. Sok szép szőttes, kerámia és fából készült tárgy volt kirakva az út mentén.

Korondról ellátogattunk Farkaslakára. Itt megnéztük Tamási Áron síremlékét, amit meg is koszorúztunk. A síremlék után megnéztük a múzeumnak berendezett szülői házát. A múzumban az író személyes tárgyai, pályafutásának emlékei láthatók.

Farkaslaka után Szelykefürdőn Orbán Balázs síremlékét koszorúztuk meg. Felemelő érzés volt - az ország különböző települései által - az író tiszteletére felállított székely kapuk alatt áthaladni.

Harmadnap a Madarasi-Hargitát hódítottuk meg. A hegy lábáig busszal mentünk. De a hegyre már traktorral vittek fel bennünket. Külön élményt jelentett a traktoron való elhelyezkedés, majd az utazás. Mikor elindultunk lent a völgyben sütött a nap és nagyon jó idő volt, de ahogy haldtunk fölfelé egyre hűvösebb szél fújt és megjelentek kisebb hókupacok is, majd összefüggő hótakaró borította a hegyoldalt. A csúcson gyönyörűen ragyogott a hó, ami vakítóan fehér volt.. Nagyon változékony idő volt odafönn. Egyik percben sütött a nap a másikban, pedig már esett a hó. Csodálatos élmény volt a tavaszból a télbe érkezni. A hegyen egy menedékházban ebédeltünk meg. Nagyon kedves volt a tulajdonos bácsi.

Ebéd után egy kis hegymászás következett. Magával ragadó látvány volt a hatalmas fenyők sokasága, a vadregényes táj. Jót csúszkáltunk a hegyoldalon nylonzacskókkal a fenekünk alatt.

A Hargitán találkoztunk egy remetével. Nagyon furcsa egyéniség volt. Megpróbáltunk vele beszélgetni először németül, aztán angolul. Kiderült róla, hogy drezdai és szilveszter óta él a hegyen. Különböző használati tárgyakat készít, amit élelemre cserél a környékbeliekkel.

Sajnos nem sok időt töltöttünk odafönn. Szívesen maradtunk volna egy éjszakát még, hogy megnézhessük, milyen lehet a hangulata a tájnak éjszaka. Az volt a tervünk, hogy a hegyről gyalog megyünk le, de az olvadás miatt nagyon latyakos volt az út, így a traktoron zötyögtünk le a hegyről. Nagyon kellemesen elfáradtunk..

A kirándulás utolsó napján a kollégiumhoz közel lévő református templomba mentünk, ahol meghallgattuk a prédikációt majd az osztály műsora következett, amit a szeretet jegyében állítottunk össze. Megrázó élmény volt a gyülekezettel együtt énekelni a Székelyhimnuszt.

Az istentisztelet után elbúcsúztunk vendéglátóinktól, akiknek megköszöntük a csodálatos élményeket.

Hazafelé tartva megálltunk Kolozsváron egy rövid városnézésre. Megnéztük a Farkas utcai református templomot, az előtte álló szobrot, aminek eredetije Prágában található. Láttuk a volt református kollégium épületét, a Báthori- Apor szemináriumot, a Szent Mihály- plébániatemplomot és az előtte álló Mátyás király lovas szobrát.

Különleges hatása van annak a tájnak. Az emberek tele vannak szeretettel, sokkal barátságosabbak egymással és az idegenekkel is. Nagyon jó humorérzékük van. Ott nincs versengés az emberek között, hogy ki a gazdagabb. Megpróbál mindenki azzal boldog lenni , amilye van.

A négy nap alatt gazdagabbak lettünk sok szép élménnyel, érzelmileg feltöltődtünk. Nagyon jók voltak a programok, tartalmasan töltöttük el az időt, amit tanárainknak és vendéglátóinknak köszönhetünk.

Remélem lesz még az életben lehetőségem arra, hogy visszatérjek erre a csodálatos vidékre.

Erdély őskora a XI. századig

A hegyektől közrefogott Erdélyi-medence változatos őskori története nem választható el a szomszédos területek történetétől. A Szamos, Maros és Olt völgye kereskedők és új szállásterületet kereső népek megszokott útvonala. A vidék ásványkincseire áhítozó embercsoportokat a magas hegyek sem tartóztatják föl, néha azonban a jelentéktelenebb hegységek is határként állandósulnak: a Hargita és a Baróti-havasok által elválasztott Csíki-Háromszéki-medence, a Barcaság és a hozzá csatlakozó, ugyancsak magas fennsík, Fogaras az őskor folyamán kulturálisan is többször elkülönül. A földrajzi tagolódás és a gyakori bevándorlások miatt kivételes az olyan korszak, amikor kulturális és népi egységgel lehet számolni.

Erdélyben későn települtek meg az első embercsoportok. A Kiskapuson előkerült szakócát az utolsó előtti eljegesedés idejére teszik a tudósok. Az emberi élet első biztos nyomai a középső paleolitikumból származnak. A Kárpátok jégtakarójának visszahúzódása után igen lassan települ be az Erdélyi – medence. A VI. évezred közepén az ide települő embercsoportok gömbös testű, vörös színű edényeket készítettek, amit néha festett fehér pöttyökkel ékesítettek. Ezek a csoportok keveredtek a helyi népcsoportokkal, ez lehetett az oka, hogy Bácstorokon alpi és cromagnon-i kinézetű emberek temetkeztek – az akkori időszak általános szokása szerint házakba és házak közé. 5000 körül valószínűleg a Maros mentén kerültek újabb csoportok Erdélybe. A korszak erdélyi leletei között ez a csoport ismert a legjobban. Ekkor már a földművelés mellett sok állatot, főként szarvasmarhát tartottak. A háziállatok a húsélelem szinte teljes hányadát kitették. A telepeken tapasztott agyagpadlójú borona- vagy sövényfalú talpas házak állottak.

A Maros mentén valamikor 4000 körül kísérletet tettek az írás bevezetésére, ami önmagában sokat jelent. A tény feltételezi a közösségek közötti munkamegosztást. Mindez aligha történik meg, ha egyes csoportok nem kezdik hasznosítani a környék fémlelőhelyeit, s nem szorulnak mások gabonájára, marhájára. A fémművesség térnyerése magyarázza a földmüvelés-állattenyésztére vonatkozó adatok csekélyebb számát.

A nehezen induló fejlődésnek hamar vége szakad. I. e. 2000 felé újabb népmozgás idéz elő lakosságcserét Erdélyben. Macedónia és a Balkán hegység vidékeiről pásztorcsoportok húzódnak a Délkeleti – Kárpátok térségébe. Szinte mindenütt megtelepednek, a nagy magaslatokon éppúgy, mint a vízparti réteken, vagy a hegyek barlangjaiban. Később újabb bevándorlók kerülnek Délkelet – Erdélybe a korai bronzkor közepe felé. Az új telepesek kiemelkedő magaslatokra építik föl falvaikat, kicsiny boronaházaikban tűzhely állt. Állataik között sok volt a juh, agancsekéik primitív, de ekés földművelésre utalnak. A korai és középső bronzkor fordulóján Délkelet – Erdélybe, a Háromszéki – medencébe moldvai csoportok vándoroltak be. A kutatások azt feltételezik, hogy a Tiszántúl népessége benyomult Erdélybe és az ott élő népekkel keveredtek. A 16. – 15. században délről érkező harcosok uralkodta Erdélyben a helyi lakosság fölött. Ez az arisztokrácia gazdagságát mind több és több érc kibányásztatásával, s az előállított fémeszközök eladásával gyarapította.

Az arany hozta jólét azt élet minden területén megmutatkozott. A 14. század végén a Kárpát-medencébe közép-európai pásztortörzsek törtek be északról. A meginduló népmozgások közvetve – közvetlenül megingatják az erdélyi kovácsok, kereskedők, katonák gazdagságának alapjait. A menekülő csoportok Erdélybe is betörtek.

Valamikor az I. évezred kezdetén Erdély és a Szamos – Tisza-vidék területére újabb hódítók telepednek a területre. Megtelepedésük után újra felvirágzik az Érchegység környékének bronzművessége. Szinte minden eszköz, szerszám, fegyver és ékszer bronzból készül. A bányászok és kereskedők nyugalmas életének a késő bronzkor lezáródásával vége szakad. A Duna vidékén, a Kárpát – medencében ekkor újra ázsiai lovascsoportok tűnnek fel, alaposan megbolygatva a parasztfalvak lakóit.

Erdély késő bronzkori lakosságának nagy része elvándorol az események következtében, alighanem a Kárpátokon túlra. Elhagyott falvaikat a jövevényekkel együtt Al-Duna-vidéki, kisebb részben dél-dunántúli telepesek foglalták el. A népesség jelentős része fémművességgel foglalkozhatott. Ekkor már kifejlett vasművesség volt a jellemző. E korban Erdély területén egységes temetési szertartás uralkodott, szigorú rítusokkal. Ez a szigorúan rítustartó vaskori népesség kétségtelenül közeli rokona a kelet-európai szkítáknak. A 4. század végén feltűnnek a dákok. Az i. e. I. században számos erődített magaslati település jött létre, ami a dák társadalom átalakulására enged következtetni. A Kárpát-medence környékének népei az i.e. I. század közepe táján szembekerültek a váratlanul és gyorsan terjeszkedő dák királlyal Burebistával, aki a források szerint valószínűleg négy évtizedig uralkodott. Az uralkodó, miután a dák törzsek politikai egyesítésének nem kis feladatán túljutott, rövid idő alatt óriási területeket hódított meg. Délkelet felé egészen a Fekete – tenger partjáig tört előre és meghódította a görög városokat. A Római Birodalom fenyegetőnek érezte az ismétlődő dák betöréseket. Később az erdélyi Kárpátokra, mint védhető természetes erődre támaszkodó dák királyságot a római birodalom katonái legyőzték, így Dacia római tartomány lett. A háborúk miatt a lakosság száma rohamosan csökkent, ezért a dák háborúkban részt vett légiók kiszolgált katonáit telepítették be a rómaiak. A Római Birodalom felbomlása után Daciát kiürítik.

A római Dacia pusztulásától addig az időpontig, míg a gyulák egy feledésbe merült nevű ókori város romjain felépítik első, mindmáig fennálló központjukat, a „Fehér” várat, hét évszázad telik el.

Az első jelentős hun sereg 395-ben tűnik fel az Al-Dunánál. A 420-as évektől 455-ig Erdély minden bizonnyal a hun fejedelem Attila és főemberei nyári szállása volt. Kíséretükkel, állataikkal vonultak fel a hegyek közé, s az idő egy részét nyilván vadászattal töltötték. 453-ban, Attila váratlan halálakor a hun birodalom összeomlott, ezután a terület felett a gepidák rendelkeztek. A VI. században Avar hódítók szállták meg Erdélyt és jelentős volt a szlávok betelepedésének hatása is.

A IX. században bolgár uralom volt Erdélyben, hiszen többek között 892. évi adatokból kitűnik, hogy a bolgárok rátették a kezüket Erdély sóbányáinak nagy részére.

894-ben magyar sereg jelenik meg a Kárpát-medencében és Pannóniában. Eredetileg Szvatopluk támogatására, a bolgárokkal szövetséges frankok ellen érkezett. A magyar sereg Szvatopluk halálhírére azonban visszavonul – de feltehetőleg már csak a Felső – Tisza – vidékig. E sereg nyomában nyomul be nagy erőkkel 895 tavaszán Árpád, s az Alföld területén kisebb harcok után vet véget a bolgár uralomnak. A Kárpát – medencében a honfoglalás idején a magyaroknak nem kellett a terület birtokáért jelentős bolgár erőkkel mérkőzniük. Honfoglaló magyar régészeti leletek tehát 895-től lehetnek Erdélyben – ebben az évben már fejedelmet is temettek földjébe. 896-ban a Kende és Gyula törzsek letelepednek Erdélyben. István nagyfejedelem, miután Koppány lázadását leverte, annak felnégyelt teste egy darabját az erdélyi gyulának is elküldte, mintegy figyelmeztetésül, hogy a gyulák országa fölötti hatalomra is igényt tart. Ennek az igénynek külön súlyt adott a „magyarok királya” címének felvételével és 1000-ben történt megkoronáztatásával. Már 1003 után latin rítusú térítőket küldött a gyulák országába, amelyet politikailag is különálló területnek tekintettek, és István „fehér magyar” országától megkülönböztetve a „fekete magyarok” földjének neveztek. Ezt a földet valahol keleten, az akkor Ajtony kormányzása alatt álló Maros – Tisza – Duna – szögben kell keresni és a gyulák egész országának népét kell érteni rajta. 1003-ban István király leveri Gyula felkelését. Egész Erdély a magyar király uralma alá került.

István király hatalomátvétele után a Nagy – Szamos és a Maros közén vármegyéket szervezett, melyek egyben esperesi kerületek is voltak.

Erdély vázlatos története évszámokban a XII. századtól, a XX. századig:

1111. Az első oklevélben említett erdélyi vajda: Mercurius

1112. Az első oklevélben említett erdélyi püspök: Simon

1210. Az erdélyi románok első hiteles említése

1224. II. András Andreanum néven ismert oklevelében lefekteti az ekkor betelepített szászok privilégiumai

1291. Az első oklevélben említett gyulafehérvári törvénynap III. András alatt

1420. A törökök első betörése Erdélybe

1437. A Budai Nagy Antal vezette parasztfelkelés leverése után a szövetkezett nemesi erők, létrehozzák a kápolnai uniót, mely rögzíti a három kiváltságos erdélyi népcsoport a magyar, székely és szász rendi jogait

1441. Hunyadi János erdélyi vajda lesz, s ebben az évben Marosszentimrénél leveri a törököket

1463. Mátyás szabályozza a székelyek hadviselési kötelezettségeit és kiváltságait

1486. A szászok joghelyzetét meghatározó ún. „szász universitas” megalakulása

1505. Az agyagfalvi gyűlés lerakja a székely bírói rendszer alapját

1510. Zápolya János erdélyi vajda lesz

1514. Dózsa György vezette parasztháború

1541. Buda elestével Erdély elszakad Magyarország többi részétől

1548. A kolozsvári országgyűlés lerakja az önálló Erdély államszervezeti alapjait

1550. Kolozsvárott megalakul Heltai Gáspár tulajdonában Erdély első nyomdája

1551. Martinuzzi Fráter György lemondatja Izabella királynét és átadja Erdélyt Ferdinándnak

1553. Ferdinánd bevezeti Erdélyben a birodalmi postarendszert

1556. Az erdélyi rendek visszahelyezik Izabellát

1562. A feudális fennhatóság alá került közszékelyek felkelése („Székelytámad-Székelybánja”)

1571. Az erdélyi országgyűlés bevett felekezetté nyilvánítja a katolikus, lutheránus, kálvinista és unitárius vallást

1599. Vitéz Mihály román fejedelem elfoglalja Gyulafehérvárt és felveszi az erdélyi fejedelmi címet

1599-1604. Erdély átmenetileg Habsburg uralom alá kerül. Basta tábornok császári helytartó rémuralma

1604-1606. Bocskai István felkelése

1608-1613. Báthori Gábor fejedelemsége

1613. Bethlen Gábor fejedelemségének kezdete

1619-1621. Bethlen Gábor első hadjárata a császár ellen

1624. Bethlen Gábor második háborúja a császár ellen

1626. Bethlen Gábor harmadik háborúja a császár ellen

1629. Bethlen Gábor halála

1630. I. Rákóczi György fejedelemségének kezdete

1644-1645. I. Rákóczi György háborúja a császár ellen

1648. II. Rákóczi György fejedelem trónra lépése

1653. II. Rákóczi György hadjárata a román fejedelemségek ellen

1657. II. Rákóczi György lengyel hadjárata

1658. A szultán tatár seregei feldúlják Erdélyt

1662-1691. Apafi Mihály fejedelemsége

1691. Erdély Habsburg tartomány lesz

1703. II. Rákóczi Ferenc Erdély fejedelmi trónjára lép

1764. A székelyek tiltakoznak a határőrség megszervezése ellen, az ellenállókat a császári katonaság Madéfalván lemészárolja

1768. Mária Terézia Erdélyt nagyfejedelemséggé nyilvánítja

1784. Horia, Closca és Crisán lázadása

1791. A románság benyújtja a „Supplex Libellus Valachorum”-ot

1848. A kolozsvári országgyűlés kimondja az Uniót, az agyagfalvi székely nemzetgyűlés elhatározza az ellenállást az osztrák elnyomás ellen. Bem erdélyi hadjáratának kezdete

1849. A románság Avram Iancu vezetésével megkísérli szabadsága kivívását

1865. Az utolsó önálló erdélyi országgyűlés

1872. A kolozsvári egyetem alapítása

1892. A románság Ferenc Józsefhez beadja a „Momerandumot”, nemzeti és kulturális jogainak elismeréséért. Szerkesztőit hazaárulás címén elítélik

1916. A román csapatok elfoglalják Délkelet-Erdély területét

1918. A román nemzetgyűlés Gyulafehérváron kimondja Erdély egyesülését Romániával

1940. A bécsi döntés értelmében Magyarország megszállja az észak-erdélyi területeket

1944. A román csapatok a szovjet hadsereggel együttműködve visszafoglalják az észak-erdélyi területeket

1945. Dr. Petru Groza demokratikus kormányt alakít

1947. A Román Népköztársaság kikiáltása

1948. Magyar-román barátsági szerződés kötése

1974. Román-magyar közös ünnepség Aradon a 13 vértanú kivégzésének 125. évfordulóján

Erdély földrajza, éghajlata, növény- és állatvilága

ERDÉLYRE az ország nyugati határvidékével és a Bánsági tájjal együtt 99 800 km esik. Legalacsonyabb pontja a Bánátban az Aranka-patak határmetszésénél van, 83 m magasan a tengerszint fölött, legmagasabb pedig a Fogarasi-havasokban a Negoj csúcsa, 2535 m.

A terület domborzatilag a következő nagy tájegységekre tagolódik: A nyugati országhatár mentén húzódik végig a Tiszai-Alföld keleti szegélye, s ezt követi az Erdélyi-szigethegység, amely a Tiszai-Alföldet elválasztja az Erdélyi medencétől. Az Erdélyi medencét keleten a Keleti-Kárpátok, délen, pedig a Déli-Kárpátok hegyvonulata szegélyezi, s az utóbbinak nyugati folytatása a Bánsági-hegyvidék.

A Tiszai-Alföld keskeny keleti szegélyét, amely Szatmártól az Al-Dunáig húzódik, a folyók hordalékai építették fel, majd a jégkorszak végén lösz fedte be.

Az Erdélyi-szigethegység, amely a Maros völgyétől a Máramarosi havasokig terjed, igen változatos felépítésű. Hegyei közül természeti szépség tekintetében leginkább figyelemre méltóak a nyugati részen található mészkőtakarós hegyek, a Bihar- hegység és a Királyerdő. Tőlük keletre a kristályos anyagú Gyulai-havasok széles, fennsíkszerű hegytetői következnek, délkeletre, pedig az Erdélyi-érchegység húzódik, északi végén a híres mészkőszurdokkal.

Az Erdélyi-medencét a kéregmozgás és később az erózió dombsággá alakította. Több kisebb medencéje, például: Fogarasi-medence, Szebeni-medence és erdős, hátságai, Szamos-hátság mellett két egymástó különböző tájegységet különböztetünk meg. Egyik a csupasz, agyagos, tavas Mezőség, a másik, pedig a folyók által felszabdalt, teraszos Küküllő menti dombvidék.

Az Erdélyi-medencét keleten és délen a Kárpátok hegyvonulata szegélyezi.

A Keleti-Kárpátok az ország északi határától a Törcsvári-szorosig húzódik. A Keleti-Kárpátok vezérvonulata a legöregebb kristályos övezet, amely főleg kristályos palákból, gneiszből és gránitból áll. Ebben találjuk a legmagasabb hegyeket. Északi végén a Máramarosi-havasokkal kezdődik és a Besztercei-havasok után a Gyergyói-havasokkal ér véget.

A Keleti – Kárpátokban található Békás - szoros

A Békás – szorosnál látható Oltár - kő

A Keleti-Kárpátok folytatása a Déli-Kárpátoknak főleg kristályos palákból álló hegyvonulata, amely a Törcsvári-szorostól a Temes völgyéig tart. A Déli-Kárpátok nyugati folytatása a Bánsági-hegyvidék, főleg kristályos kőzetekből áll.

Ami a terület vízrajzát illeti, folyói a Tisza közvetítésével, illetve anélkül a Dunába ömlenek. Erdély legnagyobb folyója a Gyergyói-havasokban eredő Maros.

A tavak közül mindenekelőtt a Déli-Kárpátok hegyi tavait kell megemlítenünk, amelyeknek medencéit gleccserek hozták létre. Turisztikailag igen jelentős a vulkáni kráterben létrejött Szent Anna-tó és a hegyomlás által keletkezett Gyilkos-tó.

A Szent – Anna tó

A Gyilkos – tó

A terület általában mérsékelt kontinentális éghajlatú, de atlanti-óceáni hatások s a Bánságban mediterrán hatások is érvényesülnek.

A csapadék eloszlása a domborzatnak megfelelően alakul. Az Erdélyi-szigethegységben, a Keleti- és Déli- Kárpátokban az átlagos csapadék évi 700-1000 mm. Legkevesebb a csapadék (500- 600 mm) az alföldi jellegű nyugati határvidéken, a Mezőségen és a Küküllők vidéken sem ismeretlen az aszályos esztendő. A csapadék nagy része a hegyekben hó, a sík területeken és medencékben, eső formájában hullik.

Erdély növényvilágát az erdők jellemezték. Hajdan a nyugati határvidék területét is kiterjedt ligetes tölgyesek, mocsári tölgyerdők borították, ezért Erdőhát volt a neve.

Ahogy közeledünk a dombokhoz és hegyekhez, megkezdődik a zárt tölgyesek övezete. Itt elsősorban a kocsányos tölgy az uralkodó, de honos a cser és a magyartölgy is. A hegyekben a kocsánytalan tölgyfajok veszik át a főszerepet.

Égtájak és helyi domborzati viszonyok szerint a tölgyeseket a bükkösök váltják fel, melynek vezérfaja a bükk.

Az igazi fenyves öv a lucfenyő hazája. A lucfenyő 1800 méterig, sőt eltörpülve magasabbra is felhatol.

A havasi övben 2000 m körül a terjedelmes törpefenyvesek, borókások alkotnak áthatolhatatlan sűrűséget. Ezen túl már csak a mohok, zuzmók világa, s végül a csupasz sziklák tömbjei következnek.

Különleges sztyepp jellegű növényzete van az erdélyi Mezőségnek, és sok ritka növény található a magashegységi lápokban.

Románia szigorúan védett „Nemzeti Parkja” a Retyezát északi oldalán van.

Az állatvilág legértékesebb tagjai erdős környezetben élnek. A sík vidéken gyakori a tenyésztett apróvad, a nyúl, fácán, fogoly, őz, dámvad és vaddisznó. Ezzel szemben a magas hegyvidék nagyvad-állományában ma is akad a szarvason kívül medve, farkas, és hiúz is. A hiúz és vadmacska védett állat. A Kárpátok legmagasabban élő nemes vadja a zerge.

A madárvilág legértékesebb fajai közül sasfélék még előfordulnak, a fajdkakas és császármadár védettek, de vadászhatók.

A halak közül a nagyobb folyóvizekben és tavakban a harcsa, ponty félék élnek. A magashegységi, gyors folyású patakvizek pisztrángja a sporthorgászok kedvence.

Nagyvárad

Nagyvárad, Bihar-megye székhelye, „Erdély kapuja” a Sebes-Körös két partján a Réz-hegységtől idáig húzódó dombvonulatok alján, 126 m magasságban fekszik.

A várost a püspökséggel együtt 1093-ban I. László király alapította s ő volt az első magyar király, akit a várban emelt székesegyházban temettek el. Janus Pannonius váradi kanonok le is írta a király márvány síremlékét, amely I. Lászlót harci bárdjával ábrázolta.

Váradot először a mongolok pusztították el (1241-1242), az Anjouk alatt azonban ismét felvirágzott. Az alapító király életnagyságú lovas bronzszobrát, Kolozsvári Márton és György szobrászok remekművét 1390-ben, Zsigmond jelenlétében avatták fel.0

Nagyvárad legfényesebb időszaka a reneszánsz volt, ugyanis Vitéz János püspök, majd Csezmicei János (Janus Pannonius) idejében élénk irodalmi élet színhelye lett.

Az első török támadás 1474-ben érte, amikor Ali szendrői basa feldúlta. Újjáépítése után Dózsa György hadai sikertelenül ostromolták, s később a kivégzett parasztvezér testének egy darabját a váradi vár kapujára tűzték elrettentésül.

Közvetlenül II. Rákóczi György halála után, 1660-ban, a török elfoglalta Jenő várát, majd Váradot.

A város és a vár romhalmaz lett a püspöki székesegyházzal és épületekkel együtt. A védőkből csak háromszázan maradtak életben, akiknek a török megkegyelmezett és a váradi diákokkal együtt elvonulhattak Debrecenbe.

Közvetlenül II. Rákóczi György halála után 1660-ban, a török elfoglalta Jenő várát, majd Váradot. A város és a vár romhalmaz lett a A A A császári seregek 1692-ben szabadították fel a várost, amelyet a kegyetlen ostrom és a 32 évi megszállás úgy elpusztított, hogy a az egykorú feljegyzések szerint mindössze 21 lakható háza maradt. A következő évben a becsapó tatárok ezt is feldúlták úgyannyira, hogy még az 1720. évi összeírás szerint is Váradnak csak 216 polgára volt.

Az 1848. évi forradalom, illetve szabadságharc idején, Váradon működött a magyar hadsereg felszerelésének műhelye, a legnagyobb fegyvergyár.

A század második felében meginduló iparosodás minden vonatkozásban meggyorsította a város fejlődését, s a századfordulóra mozgalmas életű kereskedelmi és kulturális központtá vált, s a Holnap Társaság megalakulásával (1908) és a két Holnap-antológia megjelenésével az új magyar irodalom egyik bölcsője lett.

A második világháború után megindult a modern városnegyedek építésével és hatalmas gyárüzemek telepítésével a város nagyarányú fejlesztése. Vegyi-, szerszámgép-, olaj-, konzerv-, timföldgyár, hőerőmű és alumíniumkombinát épült azóta, lakossága pedig a réginek kétszeresére nőtt.

A város látnivalói:

1. A városi múzeumot az 1872-ben alakult Történelmi és Régészeti Társaság közadakozásából építette 1897-ben. Gazdag történeti, természettudományi és néprajzi anyaga van, s képzőművészeti gyűjteményében régi magyar és modern román művészek művei, valamint eredeti Dürermetszetek láthatók.

2. A Kanonok-sor az egykori váradi kanonok palotasora 56 pillérű neoromán árkáddal. A barokk épületkomplexum 1773-ban készült el, jelenleg magánlakások vannak benne.

3. Püspöki székesegyház. Alapkövét 1752-ben gr. Forgách Pál püspök helyezte el, s építését Patachich Ádám püspök folytatta. A kéttornyú, pompás barokk templomot Giovanni Battista Ricca olasz építész tervezte. Hajója 70 m hosszú, 30-40 m széles falait carrarai és vaskohi márvány borítja.

4. I. László király ércszobra a székesegyház előtt áll. Tóth István szobrászművész alkotása.

5. A püspöki palota (ma barokk palota a neve) a XVIII. századi Várad legkiemelkedőbb műemléke, Patachich Ádám püspök pompaszeretetét tükrözi. Hillebrant tervezte, alapkövét 1762-ben tették le, s 1770-re készült el. Franz Storno bécsi festő freskói díszítik. A palota előudvarában a jótékony Szaniszló püspöknek, „a szegények atyjának” bronzszobra látható.

A palotát 1971-ben restaurálták és a Körösvidéki Múzeumot, rendezték be benne.

6. A váradolaszi plébániatemplom, a barokk korszak jellegzetes építménye. A templom 1788-ban még a ferenceseké volt, 1876-ban átépítették és a Szent István oltárképet ekkor festette Munkácsy Mihály hajdani mestere, Szamossy Elek.

7. Az Ady-múzeum valamikor közkedvelt cukrászda és Ady kedvelt tartózkodási helye volt. A múzeumot Tabéry Géza jeles váradi író alapította. A múzeumban sok Ady-emlék látható, előtte, pedig Ady mellszobra áll.

8. Az ortodox templom hajdan jezsuita kolostor volt, majd görögkatolikus papnevelde. 1792-ben II. Lipót császár alapította.

9. A váradolaszi református templom II. József császár uralkodása alatt épült, 1787-ben, barokk stílusban. A török megszállás után épült első püspöki egyház.

11. Szacsvay Imre szobra a Körös- parton áll. A debreceni kormány jegyzője volt s egyben Nagyvárad képviselője. 1849. október 24-én végezték ki az osztrákok, mert aláírta a függetlenségi nyilatkozatot.

12. Nagy-Sándor József szülőháza. Az Aradon vértanúhalált halt hős honvéd tábornok itt töltötte ifjú korát..

13. Az Állami Színház a tér közepén áll. Román és magyar tagozatú együttese van. A színház épületét Fellner és Helmer bécsi színházépítők tervezték. 1900. október 15-én nyílt meg.

14. Az Orsolya-rendi apácák temploma. Legrégibb része 1773-ból, a Fő utcai homlokzat 1875-ből, az oldalhomlokzat 1877-ből származik. Az egytornyú puritán építmény eltér a többi díszes barokk templomtól.

Mielőtt átmennénk a Körös másik partjára a Vaskapu utca házsorában megtekinthetjük a Premontrei templomot. Még északabbra a Szent Rozvanban Szigligeti Ede szülőházát kereshetjük fel.

Ezután átmehetünk a Körös hídján a további látnivalók a Győzelem tér körül tömörülnek.

15. A Szent László templom a tér közepén van. Egytornyú, aránylag dísztelen, szerény vidékies jellegű építmény. A török megszállás után második püspöki székesegyháznak épült.

16. A Városi Tanács épülete egy eklektikus, hatalmas óratoronnyal díszített palota.

17. A Megyei Könyvtár ma kultúrpalota. Neobizánci stílusban épült 1905-ben. A díszes épületben elhelyezett megyei központi könyvtár 300 000 könyvet őriz. Itt kapott helyet a Népművészeti Iskola is.

18. Az egykori görögkatolikus püspöki székesegyház ma ortodox templom. A székesegyház 1800-ban épült, de 1836-ban leégett. Az újráépítésnél nyerte mai rendhagyó díszes kiképzését, szentélye és hajója nemesen klasszicizáló, díszes barokk toronysisakja van. Belül szép ikonosztáz fogadja a látogatót.

19. A görögkeleti székesegyházat a helybeliek „Holdas templomnak” nevezik. Barokk-klasszicizáló stílusú, egytornyú, szimmetrikus homlokzatú építmény. Empire stílusú tornyának alsó részén van a német Ruppe építész által tervezett, 3 m átmérőjű, aranyozott forgó hold, mely a holdfázisokat mutatja.

20. A Sas-palotát 1909-ben építették. Keleti mór elemekkel díszített szecessziós épület. Nagyváradon itt tartották az első magyar színielőadást.

21. Az evangélikus templom a Városi Tanács épülete mellett a Körös partján nyíló utcában áll. 1812-ben épült.

22. Az újvárosi református templom kéttornyú, oszlopcsarnokos impozáns építmény, szentélye 1835-1853 között, tornya 1872-ben készült el.

23. A Cion templom mór stílusban épült, 1878-ban. Busch Dávid városi mérnök tervezte.

24. A kapucinus templom és egykori kolostor. A templom tervét Bartel György váradi építész készítette, neoklasszikus-empire stílusban.

25. A vár a Hunyadi János út keleti végén van. Ez a középkori Várad egyetlen megmaradt emléke, alaprajza ötágú csillag. A várban az egykori székesegyház helyén, egy használaton kívül álló barokk templom van.

26. A Nicolae Bálcescu-park hajdan a Rhédeyek kertje volt. Itt van a Stadion, az állatkert, a gyermekváros és a Rhédey-kápolna, a Ferenczy István szobrászművész által készített remekmű klasszicizáló márvány szarkofággal.

Nagyváradról Kolozsvárig a Sebes-Körös széles völgyében megyünk. Útba esik Sólyomkő várának romja. A XIII. századi várat 1711-ben a császári csapatok rombolták le. Megtekinthetjük Esküllő határában az Igric-barlangot, amely híres régészeti lelőhely.

A Sebes-Körös szorosa híres kiránduló központ. 1257-ben Pál országbíró, majd Kopasz nádor birtoka, Sólyomkővár tartozéka. 1316-tól a Bánffyak, később a Telegdyek, majd a Zichyek birtoka. A környék híres mészégetőhely. Itt van a vadregényes révi sziklaszoros, az úgynevezett Tündérvár, és a Zichy – cseppkőbarlang.

Köröstopa után a Királyhágó tetejéhez közeledünk. A Királyhágó 582 m magas hágónyereg a Bihar- és a Meszes-hegység között.

Csucsán a hajdani Boncza – kastélyt tekinthetjük meg. Itt tartózkodott az első világháború alatt Ady Endre, kinek felesége, Csinszka Boncza Berta a kastély tulajdonosának lánya volt.

A Körös szorosát elhagyva a táj szétterül és beérünk a Kalotaszegi medencébe. A Kalotaszegi medence festett, kazettás mennyezetű, faragott szószékű fiatornyos templomaival, kopjafás temetőivel, régi faragott kapuival, szép népviseletével Erdély egyik legérdekesebb vidéke.

A régi népviselet legszebb darabjai: az elől össze nem varrott, színes szegélyű szoknya, a muszuj, a gyöngyös párta és a varrott ing. Kalotaszegen ma is készítenek írásos párnákat.

Kalotaszeg központja Bánffyhunyad. A város régi település, lakóinak egy része állítólag tatár eredetű.

Bánffyhunyad után a Körös forrásáig állandóan emelkedik az út. Körösfő falu a legismertebb népművészeti központ. Igen sok szép régi háza és faragott kiskapuja van.

Körösfő után a Körös és Kapus patakok vízválasztója alatt van a Körös forrása. Gyalu már a Hideg-Szamos mentén fekszik. Már régóta lakott hely, a rómaiaknak is castrumuk volt itt. A XV. században, Budai Nagy Antal felkelése után Gyaluban építették fel az erdélyi püspökség várkastélyát. A kastély 1861-ben kiégett.

Közvetlen Kolozsvár előtt az utolsó község Szászfenes. Határában van a Leányvár romja. Emlékoszlop jelöli a helyet, ahol II. Rákóczi György erdélyi fejedelem 1660. május 22-én megütközött az Erdélyt elözönlő török haderővel. A fejedelem a csatában megsebesült, s Váradon meg is halt.

Kolozsvár

Kolozsvár Kolozs-megye székhelye, az erdélyi medence északnyugati sarkában, a Gyulai-havasok keleti nyúlványának a Bükk-erdőnek alján, a Kis-Szamos völgyében, 346 m magasan fekszik.

A vidék már a legősibb időkben is lakott volt. Dák erődítményen épült fel és i. sz. 124-ben a rómaiak Napocája, s ennek emlékére kapta Cluj 1974-ben a Cluj- Napoca nevet. A népvándorlás századai utána a X. és XI. század fordulóján a régi Napoca helyén, a jelenlegi Óváros területén húzták fel az új vár falait.

A Kolozsvár nevű, nem nagy katonai erődítmény körül magát a várost a szász telepesek (ún. „hospesek”, azaz vendégek) 1178-ban kezdték felépíteni. 1270-ben V. István király a települést városi rangra emelte, Zsigmond pedig 1409-ben a kulcsos városok közé sorolta.

Kolozsvárott született 1440. február 23-án Mátyás király.

A XV – XVI. Században a gazdag kereskedők, iparosok, ötvösök városa lett, s falai között az idők folyamán 70 országgyűlést tartottak.

Az 1438. évi parasztfelkeléstől kezdve a várost több pusztítás is érte, de valamennyit kiheverte. 1551-ben Izabella királynő itt adta át a magyar koronát Ferdinánd császár követének. 1600-ban Bocskay itt tette le a fejedelmi esküt, és 1613-ban itt választották fejedelemmé Bethlen Gábort.

1658-ban a törökök ostromolták, és 1660-ban ismét kísérleteztek a város elfoglalásával. 1690-ben az erdélyi fejedelemség megszűntével az osztrák kormányzat Nagyszebent tette meg Erdély székhelyévé és 1703-ban oda helyezte a Főkormányszéket is. 1790-ben újra visszakerült Kolozsvárra a Főkormányszék, amely ezáltal ismét Erdély fővárosa lett.

A városban mondták ki 1848-ban az Uniót, azaz Erdélynek Magyarországgal való egyesítését. A szabadságharc leverése után az abszolutizmus a főhivatalokat büntetésből átmenetileg ismét a német lakosságú Szebenbe helyezte. 1868-ban alapították meg a kolozsvári egyetem elődjét, a Jogakadémiát.

1867-ben a Kormányszék megszűntével a város politikai jelentőségét elvesztette, viszont kulturális központtá fejlődött.

Az 1872-ben megalakult Egyetem létrehozásában elévülhetetlen érdemei voltak Gróf Mikó Imrének (1805 – 1876), aki saját kertjét és kastélyát adta át az egyetem céljára. Az egykori Erdélyi Múzeum felbecsülhetetlen értékű gyűjteménye és könyvtára is az Egyetem tulajdonába került.

Kolozsvár a két világháború között is Erdély legfontosabb városa, az erdélyi irodalom és művészet központja maradt. Az eddig is jelentős gyáripar és kereskedelem tovább fejlődött.

A kultúrélet jelentős, a város könyvkiadási központ, s több szépirodalmi és tudományos folyóirat, valamint újság szerkesztőségének székhelye.

34. A Szent Mihály- plébániatemplom a belváros központjában a tér közepén áll. A XIV. század első felében kezdték el építeni gótikus stílusban. Építése egy évszázadig tartott.

A templom az erdélyi fejedelmek idejében protestáns kézre került, unitárius templom lett, s csak 1718-ban jutott ismét a katolikusok birtokába. Több nevezetes történelmi eseménynek volt színhelye.

Itt mondott le 1551-ben Izabella királynő Magyarország trónjáról és 5 év múlva fia János Zsigmond oldalán ugyancsak itt fogadta a rendek hűségesküjét.

A templomban ravatalozták fel Bocskai Istvánt és itt választottak meg több erdélyi fejedelmet, köztük Bethlen Gábort.

Nyugati főkapuját Zsigmond magyar királyi, német császári és cseh királyi címere díszíti. A templom egyik dísze a sekrestyeajtó, amelyet Johannes Clyn kolozsvári szász plébános 1528-ban készíttetett. A jelenlegi torony neogótikus stílusban épült.

35. Mátyás király lovasszobra a Szent Mihály-templom déli homlokzata előtt áll. Bástyaszerű alapzatról magasodik fel a király lovon ülő alakja. Alatta és körülötte hadvezérei álnak: Magyar Balázs, Kinizsi Pál temesi bán, Zápolya István nádor, Báthori István erdélyi vajda.

36. A Jósika-ház klasszicista stílusban épült. Emeletén van az Egyetem orvosi és gyógyszerészeti könyvtára.

37. A Városi Tanács épülete klasszicista építmény. Komoly homlokzatát hatalmas hármas kapuzat, a felette végighúzódó erkély, valamint Kolozsvár ősi címere díszíti. Az épület előtt áll Róma város ajándéka, a capitóliumi farkasszobor másolata.

38. A Wolphard-ház reneszánsz stílusban épült 1530 táján. A hagyomány szerint Báthori Zsigmond e ház ablakából nézte végig Kendi Sándornak és összeesküvő társainak kivégzését.

39. A Bánffy-palota ünnepélyes, barokk stílusú épület. Homlokzatát oszlopos fedett erkély, fölötte, pedig a család címere ékesíti. A palotában kapott helyet a Szépművészeti Múzeum.

40. A Gyógyszerészeti múzeum egykori gazdag kolozsvári család patikája volt s pincéjében régi gyógyszertári laboratórium található.

41. Fadrusz János egykori lakóháza. A monda szerint ezen a helyen állt annak a kegyetlen bírónak a háza, akinek Mátyás királlyal gyűlt meg a baja.

42. A Szarvas-ház átalakított épület, eredetileg Bocskai István szülőháza volt.

43. Mátyás király szülőháza. A király születésekor az épület Méhffi Jakab szőlősgazdáé volt. Itt szállt meg Mátyás anyja, Szilágyi Erzsébet, s itt szülte meg fiát. Mátyás király 1467-ben Méhffi örököseit adómentességgel tüntette ki.

44. A ferencesek kolostora és templomát 1247-ben építették, a XV. században pedig gótikus stílusban átalakították. Eredetileg domonkos rendi kolostor volt. A fejedelemség idején a reformátusok birtokolták. A kolostor egykor Izabella királyné lakhelye is volt, országgyűléseket is tartottak benne.

45. Karolina oszlop az empire szobrászat emléke, Kolozsvár város emeltette 1831-ben I. Ferenc császárnak és nejének Karolinának 1817. évi látogatásának emlékére.

46. A Kőváry-ház, Kőváry László (1820-1907) kiváló történész, Erdély műemlékeinek leírója és néprajztudós lakóháza.

47. A Kolozsvári Történelmi Múzeum a város legnagyobb múzeuma. 140 000 db kiállítási tárgya között jelentősek a dák-római leletek, a város történelmi múltjának emlékei, a rendkívül gazdag lapidárium, mozaikok, terrakotta tárgyak, szarkofágok. A múzeumban látható Kájoni János csíksomlyói nyomdája is.

49. Állami Magyar Opera és Színház. A két világháború között a kolozsvári magyarság kulturális központja, melynek szellemi vezetője Kemény János író, az Erdélyi Helikon alapítója volt. A második világháború után ismét a magyar színészet otthona lett, opera-és prózai színtársulat működik benne.

50. Fellegvár. A régi osztrák katonaság erődje a 405 m magas dombon. A Fellegvárba vezető szerpentinekről és teraszokról egész Kolozsvár áttekinthető.

51. Izraelita imaház, mór stílusú építmény. Falán héber, román és magyar nyelvű márványtáblát helyeztek el a második világháborúban Kolozsvárról elhurcolt zsidó mártírok emlékére.

52. A hajdani Vigadó. A XIX. Század eleji empire stílusú épület sok történelmi és társadalmi esemény színhelye volt.

1846-ban itt tartott hangversenyt Liszt Ferenc, s ebben az épületben mondta ki 1848. május 30-án az erdélyi országgyűlés Erdélynek és Magyarországnak az egyesülését.

A Vigadó épületében lejátszódó súlyos esemény volt az 1894. évi „Memorandum per” , amelyet a magyar kormány az erdélyi románság szellemi és politikai vezetői ellen folytatott.

Az épület jelenleg az 1928-ban alapított Erdélyi Néprajzi Múzeum otthona. Több mint 50 000 darabból álló gyűjteményében népviseletek, kézimunkák, faragványok, kerámiák, munkaeszközök és népi bútorok láthatók.

53. Megyeháza. A századfordulón épített saroktornyos eklektikus stílusú neobarokk motívumokkal díszített épület.

54. Az Egyetemi Központi Könyvtár. A hatalmas könyvtár alapját az Erdélyi Múzeum Egyesület gyűjteménye képezte. Itt őrzik az erdélyi népek nyomtatott és írott kincseinek leggazdagabb gyűjteményét.

56. A botanikus kert 13 hektáros területen elágazó vízfolyás és kis szakadék is van, s lehetőség nyílt a természetes növényzeti övezetek kiképzésére. A síkságtól kezdve a havasokig minden megtalálható benne.

Az itteni növényfajok száma körülbelül 10 000 darabra becsülhető. Az üvegházak területe 2000 m, ezekben tropikus növények vannak.

A díszkertek közül legérdekesebb a japánkert, a rózsakert és az angolkert. Itt vannak a botanikai tanszékek is, sok tudós nagy értékű növénygyűjteményével.

57. A Rhédey-ház volt a kolozsvári színészet első otthona.

58. A Báthori-Apor Szeminárium, volt piarista rendház és gimnázium. A jelenlegi diákotthonként használt épületnek igen szép stukkódíszes refektóriuma van. Báthori István a XVI. Század végén jezsuita egyetemet alapított itt, amely 1603-ig működött.

59. Egyetemi vagy piarista templom a volt szemináriummal szemben áll. Az Egyetem épülettömbjével körülépített kéttornyú barokk templom. Mind külsejében mind belsejében a barokk pompa kedvelésére vall.

60. A Biazini-fogadó. Petőfi Sándor 1847 októberében, látogatás alkalmából, feleségével ebben a fogadóban szállt meg.

61. A Házsongárdi temető. Sok híres egyetemi tanár, tudós, író, költő, politikus és művész nyugszik itt. Itt van Apáczai Csere János, Szenczi Molnár Albert, Brassai Sámuel, Dsida Jenő, Reményik Sándor és sok más kiváló ember sírja.

Apáczai Csere János síremléke

62. A görögkeleti templom 1797-ben épült, és ez volt Kolozsvár első görögkeleti temploma.

63. A Babes-Bólyai Egyetem neoreneszánsz stílusban épült Alpár Ignác tervei alapján. Névadója Victor Babes bakteriológus, és Bólyai János matematikus.

66. A régi megyeháza a hajdani megyegyűlések székhelye, a reformkor nagy múltú politikai fóruma. Itt terjesztették be a „Supplex Libellus Valachorum” néven ismert felségfolyamodványt az erdélyi románság nemzeti jogainak ügyében.

67. A Teleki-ház nevezetes barokk műemlék épület, melyet 1790-95 között építettek. Tervezője Leber József, aki a Bánffy-palotát vette mintának.

68. A volt református kollégium Erdély ősi skólája, Apáczai Csere János egykori „Akadémiá”-ja. Az erdélyi fejedelmek által pártfogolt ősi iskolát főleg Bethlen Gábor és I. Rákóczi György adományai fejlesztették. Könyvtára, kézirattára és több gyűjteménye sok ritkaságot tartalmaz. Ma a Román Akadémiai Könyvtárhoz tartozik.

69. A Farkas utcai református templom hajdan a minoritáké volt. Mátyás király alapítványa, aki saját költségén építette fel 1486 és 1494 között, gótikus stílusban. A templom a reformáció idején került a reformátusok birtokába.

70. Szent György lovasszobrának másolata a templom előtt áll.

71. A Szabó-bástya, más néven Bethlen-bástya. Nevét onnan kapta, hogy ostrom esetén a szabók céhe védelmezte. A bástya a XVII. Század elején puskaportól felrobbant, de pár évre rá Bethlen Gábor újjáépítette. Ezért nevezik Bethlen-bástyának is.

73. Az ezüstmíves ház Újhelyi Gábor kolozsvári ezüstműves lakóháza és műhelye volt.

75. A görögkeleti püspöki székesegyház impozáns, neobizánci stílusú építmény. Reprezentatív külsejű és díszes belsejű templom.

76. A Külmagyar utcai református templomot „kéttagú” templomnak nevezik, mivel két tornya van. Klasszicista stílusú épület.

77. A volt unitárius kollégium kétemeletes, díszes, impozáns építmény, amelyet későbarokk ablakkeretei palotaszerűvé tesznek. Az unitárius egyház nagy múltú nevelőintézete volt, gazdag és rendkívül értékes könyvtárral. Ma a Román Tudományos Akadémia Könyvtárának épülete.

78. Az unitárius templom Erdély egykor legnagyobb vallásfelekezetének késői temploma. Barokk stílusú.

79. Az evangélikus templom 1816-1829 között épült Winkler György tervei alapján. Egyszerű klasszicista építmény.

80. A Bolyay-ház más néven Benkő-ház. E házban született Bolyay János a kitűnő matematikus.

81. Az egykori minorita templom, most „Urunk színeváltozása” nevű görögkeleti templom. Barokk stílusú műemlék. Belsejében szép aranyozott ikonosztáz látható.

Kolozsvárt a Tordai úton hagyjuk el. Az út emelkedik a Feleki – tetőig, ahonnan szép kilátás nyílik Kolozsvárra és környékére.

Torda előtt megnézhetjük a Túr – koppándi – hasadékot, melynek szurdokában a Rákos – patak folyik. A Tordai – hasadéknál kisebb, de vadregényes vidék. Közelében van a Szt. László kútja nevű forrás, amely már a Szt. László legendában is szerepel.

Torda az Aranyos két partján, 333 m magasan a Turi – patak torkolatánál fekszik.

Már a dákok és később a rómaiak alatt is nagy jelentőségre tett szert a település a környékbeli régi sóbányák miatt. A rómaiak Traian császár idejében (i. sz. 110) Kolozsvárig utat építettek és a hegytetőkön római telepeket létesítettek. Ezután a gótok, majd a hunok kezére került és a népvándorlás hullámai közt elpusztult. A honfoglalás után ismét felfedezték jelentőségét. 1075-ben Géza király oklevelében már szerepelnek a sóbányák. A XIII. században a mongolok elpusztították, s az újra betelepedett lakosságnak IV. László és III. Endre adott kiváltságokat.

1568-ban itt iktatták törvénybe a vallásszabadságot, hiszen a mohácsi vész után jelentős országgyűlések színhelye volt. Bethlen Gábor 1614-ben megerősítette a város szabadalmait. 1658-ban a tatárok dúlták fel, Torda szinte teljesen elnéptelenedett, ezért 1660-ban az országgyűlés arról határozott, hogy a török elől menekülő magyarokat fogadják be. A Rákóczi – szabadságharc végén, 1707-ben a császári hadak teljesen feldúlták, s majd csak négy év múlva 1711-ben kezdett visszaszállingózni a lakosság. A szatmári béke után újra fejlődésnek indult a város.

A Tordai – hasadék az Aranyos – melléki mészkőhegység karsztos barlangjainak beomlása folytán keletkezett. A régi, beszakadt mennyezetű barlangokból keletkezett 3 km hosszú szurdoknak csaknem függőleges és 200 m-ig emelkedő hatalmas sziklafalai vannak.

A szakadék oldalfalait hatalmas sziklatornyok díszítik. A hasadék és környéke geológiai képződményei és flórája miatt védett terület.

A hasadékhoz fűződő népmonda a kunok elől menekülő Szent László király imájának tulajdonítja a hasadék keletkezését.

A Maros völgyében érjük el Marosvásárhelyt.

Marosvásárhely

Maros megye székhelye, hajdan Marosszék, majd Maros-Torda vármegye központja volt. 330 méter magasságban fekszik.

A város a Maros felső folyásának fontos kulturális központja, több román és magyar nyelvű újság és folyóirat jelenik meg itt (pl. Igaz Szó). Helyi rádióállomása román és magyar nyelven sugároz műsort, s színházának magyar nyelvű tagozata is van.

Marosvásárhely környéke már a neolitikor óta lakott hely. Területén nem ritkák a dák és római leletek. 1316-ban már gabona és állatvásáráról volt nevezetes. Német kereskedők ezért is nevezték Neumarktnak (Újváros). Román neve Marosvásárt jelent, a középkori magyar neve Székelyvásárhely volt. A város már a XIV. században tekintélyes helynek számított.

1439-ben már országgyűlés székhelye, 1448-ban maga Hunyadi János is megfordult a városban. 1482-ben Mátyás király szabadalomlevele Székelyvásárhelyt városnak nyilvánítja s lakóit felmenti a vámfizetés alól. 1552-ben ismét országgyűlés székhelye lett, 1554-ben Ferdinándnak hódol, majd 1558-ban ismét országgyűlést tartottak a városban.

Ugyanezen időben művelődési központtá vált. Borsós Sebestyén (1520-1584) itt írta meg az 1480-1538 közötti évszázad krónikáját, 1592-ben itt lett tanár Baranyai Décsi János (1560-1601) s a XVI. Század végén itt írta meg a tíznyelvű Calepinus szótár magyar részét Laskai Csókás Péter iskolaigazgató.

1605 után, miután a várat Borsos Tamás városbíró Bocskai fejedelem engedélyével felépítette, Bethlen Gábor szabad királyi várossá emelte s ekkor kapta a Marosvásárhely nevet. Az idők során több erdélyi fejedelmet is itt iktattak be tisztségébe. 1658-ban a várost elfoglalták a törökök, két évre rá tatár csapatok dúlták fel. A kuruc időkben is sokat szenvedett s nem sokkal később pestisjárványok tizedelték meg lakóit.

Az 1848-49. évi szabadságharcból a város kivette részét, Bem többször is tartózkodott itt, Petőfi pedig innen indult a fehéregyházi ütközet színhelyére. 1876-ban Maros-Torda vármegye székhelye lett s még ugyanebben az évben óriási tűzvész pusztította el nagy részét.

A város a múltban a székelység kulturális központja volt, s az maradt a jelenben is. Az itt élő szellemi nagyságok közül meg kell említenünk a két Bólyai, Farkas és János nevét, Aranka Györgyöt, Dósa Eleket és Szász Károlyt. Itt élt a székely ezermester, Bodor Péter is, aki a főtéren egy zenélő kutat épített.

323. A régi városháza 1907-1908-ban épült díszes, színes majolika tetőzete és toronysisakja, s maga az épület is érdekesen hullámzó vonalaival, romantikus jellegével és magyar népi motívumaival igen vonzó látvány. Tulajdonképpen eklektikus, több stílusnak keleties elemekkel való ötvözése. Márványoszlopos előcsarnoka gótikus boltozatával, színes üvegablakaival középkorias hangulatú.

324. A Művelődési palota színes majolika tetőzete már messziről magára vonja a figyelmet. Homlokzatát kifaragott mozaiklapok, fémdomborítások és díszítik. Lépcsőházának üvegfestményei Petőfit, Kossuthot és Jókait ábrázolják. 800 üléses földszinti nagytermében működött 1972-ig a marosvásárhelyi Állami Színház román és magyar tagozata. A terem eredetileg hangversenyek számára épült, egyedülálló orgonája van.

Az első emeleti tükörterem falát freskók és óriástükrök díszítik. A második emeleti kisebb hangversenyteremben kamarazene-koncerteket rendeznek. Az épület 3. emeletén van a Képzőművészeti Múzeum.

Az épületben van a Városi Könyvtár is, 600 000 kötetnyi könyvállományával, amelyben több ősnyomtatvány is akad. Ugyancsak itt helyezték el a Zenei líceumot, az Állami Filharmóniát és a Művészeti iskolát is.

326. A Megyei Múzeum neoklasszicista épülete 1890 és 1893 között épült. A múzeumot 1934-ben alapították s történelmi néprajzi és természettudományi gyűjteménye van. Hozzá tartozik a Toldalaghy – palotában elhelyezett jelenkori történelmi részleg is.

328. Tholdalki – palota rokokó stílusban épült 1759 és 1762 között. Itt van a marosvásárhelyi múzeum jelenkori történelmi részlege.

330. Az Apollo – palotát Teleki Sámuel építette 1820-ban, Vigadónak. Színi előadásokat, bálokat tartottak benne, s 1848-ban a forradalmi ifjúság találkozóhelye volt.

331. Az ortodox székesegyház kereszt alaprajzú XX. századi építmény. 1911-ig a helyén Bodor Péter (1788-1849) székely ezermester zenélőkútja állott, amelyet a tér átrendezésekor lebontottak. Hű mását 1936-ban a budapesti Margit-szigeten építettek fel.

332. A város legrégibb emeletes háza 1554-ből származik. 1763-ban átépítették, s ekkor barokk-klasszicista homlokzatot kapott.

333. A katolikus templomot a jezsuiták építették barokk stílusban. Kéttornyú impozáns építmény, jellegzetesen barokk toronysisakkal. A templom mellett áll a szintén barokk kolostorépület. 1707-ben a kolostor épületében szállt meg II. Rákóczi Ferenc.

334. A Görög-házban volt Petőfi Sándor szállása 1849 július végén. Petőfi 1849. július 21-én érkezett Marosvásárhelyre, ezután Berecken Bemmel találkozott, majd július 29-én Marosvásárhelyen visszakapta őrnagyi rangját. Petőfi innen indult Fehéregyháza felé.

335. A Teleki-házat a XVI. században Izabella királyné idején építették. Időnként fejedelmi szállásként is használták. 1633-ban e házban fogták el Zólyomi Dávidot, s 1717-ben ide fogadták be a Gyulafehérvárról elüldözött református diákokat. 1849-ben itt volt Bem főhadiszállása.

336. A marosvásárhelyi vár helyén valószínűleg egy római erőd, majd egy XV. század végén megerősített domonkos kolostor állt. A szabálytalan négyszög alaprajzú vár bástyáit 900 méter hosszú kötötte össze. A falak 6-8 öl magasak voltak, s a várat 10 méter széles 8 méter mély védőárok vette körül. A törökök ennek ellenére 1658-ban átmenetileg elfoglalták.

337. A református templom a vár délnyugati sarkában áll. Vártemplomnak is nevezik. A tatárjárás előtt 1241-ben már templom állt ezen a helyen, de ezt a templomot a XV. században építették a ferencesek késő gótikus stílusban. Építéséhez, a torony falában lévő 1442. évi felirat szerint Hunyadi János is hozzájárult. A XVIII. század folyamán barokk stílusban alakították át. 1704-ben itt választották meg II. Rákóczi Ferencet Erdély fejedelmévé. Az ősi egyház kincsei közzé tartozik egy régi Graduále, Rákóczi György fejedelem ajándéka.

A templomhoz csatlakozott hajdan egy régi ferences kolostor is, melyet 1557-ben a város „Schola particulává” világi iskolává alakított át. Ezt egyesítették 1718-ban a Gyulafehérvárról ide menekült református iskolával, s így alakult meg a híres Marosvásárhelyi Református Kollégium.

339. Ortodox fatemplom. A XVII. század második felében épült, hagymakupolás tornyú faépület az ortodox fatemplom-építészet egyik remeke. Tetejét fazsindely fedi, s ikonosztáza figyelemre méltó.

Itt az egykori Postatéren áll Török Jánosnak (1806-1854) és társainak emlékoszlopa, akiket 1854-ben a Habsburg-ellenes Mokk-féle összeesküvésben való részvételért kivégeztek.

340. A Pedagógiai Főiskola a hajdani katolikus gimnázium épületében van. A főiskolának 5 kara van: irodalom, matematika, fizika, kémia és zene.

341. A Bólyai Líceum a hajdani református kollégium épületében működik. A régi protestáns intézményt annak idején II. Rákóczi György özvegye, Báthori Zsófia utasította ki Sárospatakról. A diákok Gyulafehérvárra mentek. Ekkor innen is kiutasították őket, így került az intézmény Marosvásárhelyre.

Híres oktatási intézmény lett 1786-ban nyomdája is volt. Itt kezdte tanulmányait Bólyai János (1802-1860) is, a világhírű matematikus. Híres tanár volt Bólyai Farkas (1775-1856), s miután az intézet jogi fakultánst is kapott Dósa Elek (1803-1867) jogtudós.

342. A Bolyaiak emlékműve a Bolyai Líceum homlokzata előtt áll.

343. A Teleki Könyvtár palotája Erdély kancellárjáé, Teleki Sámuelé (1739-1822).

Teleki Sámuel 40 000 könyvet gyűjtött élete során. Anyagában több ősnyomtatvány is van, pl. az 1476-ban Velencében nyomtatott Galeotto- mű. A könyvtárhoz metszet-és ásványgyűjtemény is tartozik.

Az épületben van a Bolyai Emlékmúzeum és a Bolyai Tudományos Könyvtár. Ez utóbbinak anyaga a volt református kollégium könyvtára és gyűjteményei. Az Emlékmúzeumban Bolyai-emlékeket, leveleket, kéziratokat láthatunk.

Ugyancsak az épületben kapott helyet a Nagy Imre képtár is.

344. A volt Királyi Ítélőtábla épülete 1789-ben épült, barokk stílusban.

A Királyi Táblának volt elnöke Aranka György (1737-1817), aki 1793-ban megalapította az Erdélyi Magyar Nyelvmívelő Társaságot. Ez volt az első magyar tudományos társaság. Aranka György Shakespeare egyik első fordítója volt.

345. A minorita templom 1741 és 1767 között épült, barokk stílusban. Egyik oltárképe Raffaello Madonnájának kitűnő másolata. A templom mellett áll a rendház épülete is.

347. A két Bolyai emléktáblája a Főiskolával szemben lévő ház falán látható. Valamikor ennek az épületnek az udvarán állt a két Bolyai lakóháza.

Miután Marosvásárhelyt elhagytuk utunk a Maros és Nyárád közötti dombhátra kapaszkodik fel. Majd tovább haladva a Nagy – Küküllő völgyében elérjük Segesvárt.

Segesvár

A város környéke ősidők óta lakott hely volt. A római időkben ezen a tájon feküdt a Castrum Stenarum őrhely, amely a Gyulafehérvár felé vezető fontos út biztonságára vigyázott. Az út élénk kereskedelmi forgalmát a környék gazdag pénzleletei bizonyítják.

A szláv eredetű földrajzi nevek az bizonyítják, hogy a terület a óbolgárok fennhatósága alá is tartozott.

II. Géza király, majd II. András szász telepeseket hívott e vidékre, akik a vár építését 1191-ben kezdték el.

A város igazi megerősítése Róbert Károly trónralépésétől egészen a mohácsi vészig tartott. A várfalak és a jelentősebb egyházi- és világi építmények ebben a korszakban készültek el.

Mátyás király idején a város részt vett a Veres Benedek által vezetett királyellenes felkelésben. 1560-ban az erdélyi rendek az itteni vártemplomban erősítették meg a három nemzet (magyarok, székelyek, szászok) unióját.

Az erdélyi rendek annak idején itt választották meg fejedelemnek I. Rákóczi Györgyöt és Kemény Jánost.

Az Óratorony a vár főkapuja és a város szimbóluma is egyben.

A Schülertreppe, magyarul Diáklépcső felvezet a tulajdonképpeni Várhegyre, vagy Iskolahegyre. A régi fedett falépcsőt eredetileg 1642-ben készítették. Tetején kívül oldala is fedett, valószínűleg azért, hogy ostrom esetén biztonságosabb legyen. 172 lépcsőfoka van, közben néhány pihenővel.

Érdemes egy körutazást tennünk a Küküllők mentén, hiszen jellegzetes erdélyi tájon, várak, kastélyok, szép falvak, erdők és fürdőhelyek között vezet az út, amely igen kanyargós.

Szováta

Szováta híres fürdőhely a Mezőhavas alján, 520 m magasságban.

Ezen a vidéken már a rómaiak is sót bányásztak. A gyógyfürdőt a XVI. században említik először az oklevelek. A tavak vizének sótartalma igen nagy, és rétegenként változik.

A szovátai fürdőnek öt sós tava van. A Medve-tó, a Mogyorósi-tó, a Fekete-tó, a Veres-tó, és a Zöld-tó.

A Medve - tó

Egyik-másik sótartalma annyira tömény, hogy valósággal lebeg a vizében a fürdőző. A gyógyvíz reumatikus és női betegségeket gyógyít elsősorban. A fürdőhelyen sok gyógyforrás is van, amelynek vizét ivókúrára használják. A Fekete-és a Veres-tónak az iszapja gyógyhatású.

Szováta község múzeumának értékes régészeti, történelmi és néprajzi gyűjteménye van.

Parajd

Parajd nagy sóbányájáról és sós fürdőiről nevezetes község. Sóbányáit már a rómaiak is művelték.

A parajdi sószikla a sóbánya fölött áll. Az üledékes sótömbről lekopott a felső talajréteg, és egyedülálló látvány az eróziótól barázdált hatalmas sószirt.

A sóbánya bejárata Kápolna a sóbányában

Korond

Korond község vasas-kénes fürdőjéről és főleg fazekasságáról híres. Fazekas szövetkezetében gyönyörű korsókat, tálakat készítenek és alabástrom tárgyakat faragnak. Igen szép a fazekasmúzeuma is. A községben faragott székelykapuk is láthatók.

Korondtól nyugatra van az 1062 m magas Firtos-hegy.

Firtos várának romja a Firtos-csúcson van. Sok népi hiedelem fűződik hozzá, amelyeknek központjában a Firtos nevű jó tündér és a Tartod nevű gonosz tündér harca áll.

A vár középkori eredetű volt, később a ferencesek kolostorrá alakították, de a XVIII. században ez is tönkrement.

Korond után leereszkedünk a Fehér Nyikó völgyébe.

Farkaslaka

Farkaslaka faluban született Tamási Áron (1897-1966) író.

Tamási Áron síremléke a falu szélén lévő templom mellett, egy nagy székelykapu mögött áll. A síremléket, egyetlen Kvarcit-tömbből faragták ki.

Tamási Áron szülőházát múzeumnak rendezték be, ahol az író személyes tárgyai, pályafutásának emlékei láthatók. A múzeumnak Áron öccse, Tamási Gáspár volt a gondnoka és a vezetője.

Szejkefürdő

Szejkefürdő gyógyvizét mozgásszervi betegségek ellen javallják. A fürdő bejáratánál székelykapu áll.

Orbán Balázs sírját kettős kopjafa jelzi. Orbán Balázs (1830-1890) a székelyek híres monográfjának, a „Székelyföld leírása” c. hatkötetes műnek írója itt élt és itt írta meg műve nagy részét. Bár Budapesten halt meg, kívánságára itt temették el.

A sírhoz vezető székelykapuk

Bögöz

A bögözi református templom a XIV. században épült, gótikus stílusban. A XV. században hosszú szentéllyel toldották meg. Mai kazettás mennyezete 1724-ből való, feltett kórusa pedig 1791-ből. A hajó északi falán három sorban falfestmények láthatók. A legrégibb az alsó sor XIV. századi al secco festménysora, amely a világítélő Krisztust, Szűz Máriát, a feltámadást, a mennyországot és a poklot ábrázolja. A középső sorban Szent Margit legendája, a legfelsőben pedig a Szent László legenda jelenetei láthatók.

Székelyudvarhely

Székelyudvarhely megyei jogú város, a Hargitán inneni székelység központja.

Élelmiszeriparán kívül bútor- és hűtőgépgyára és konfekciós üzeme van. Ezenkívül évszázadok óta iskolaváros is.

Környéke ősidők óta lakott helynek számít, nyoma maradt a dák, majd a római kultúrának ezen a területen. Udvard várát azonban csak 1301-ben említik az oklevelek, mint a székely ispánok, alispánok és főkapitányok lakóhelyét. 1357-ben székely megyegyűlést is tartottak itt.

1458-ban Mátyás király mezővárosi rangot adott a településnek, mely 1613-ban Bethlen Gábortól kapta a Székelyudvarhely elnevezést.

1505-től itt működött a 17 tagból álló főtörvényszék. A XVII. és XVIII. században többször is tartottak a városban országgyűlést.

Mivel a város nem hódolt be Apafi fejedelemnek, 1661-ben a törökök elpusztították. A XVIII. században osztrák sarcolások és járványok tizedelték meg lakosságát.

Az 1848-49. évi szabadságharcban való részvétel miatt sarcot vetettek ki rá, és kollégiumának két tanárát elhurcolták.

1876-ban az akkor alakult Udvarhely megye székhelye lett.

A XX. században, a városban élt Tompa László költő, akit itt temettek el.

A város központja a Főtér, s ennek délkeleti oldalán van a Szent Mihály-hegy. A Főtéren áll a hajdani Megyeháza eklektikus épülete.

A katolikus plébániatemplom háromhajós, egytornyú, barokk templom. Már 1332-ben állt itt egy templom, amelynek a katolikusok és protestánsok közötti közös használatát az 1563. évi országgyűlés rendelte el. 1600-ban azonban a katolikusok a templomot elvették, majd 12 év múlva a reformátusok visszafoglalták.

Ekkor Apafi György bezáratta a vitás templomot, és mindkét hitfelekezetnek közös használatra a várbeli templomot adta át.

1651-ben a jezsuiták a régi templom helyére újat építettek és kolostoriskolát alapítottak. A rend feloszlásakor világi papok vették át az intézményt. 1689-ben már ötosztályos iskola működött, mely a későbbi gimnázium alapja lett.

A református templom a Főtér keleti részén áll. Alapítását az 1563. évi országgyűlés Tordán mondotta ki. Először kő alapú fatemplomot építettek, majd 1781-ben készült el a mai templom, barokk stílusban.

A református kollégiumot 1672-ben Bethlen János gróf alapította, ezért régi neve „Gymnasium Bethlenianum” volt. 1768-ban épült kétemeletes épülete, amelyből 1912-ben az új épület elkészülése után internátus lett. A kollégiumnak kiváló tanítványai voltak: Csere Mihály, Orbán Balázs, Barabás Miklós, Bartha Miklós, Benedek Elek stb. 1927-ben református tanítóképzővé alakult.

A ferencrendi templom és kolostor a Főtér észak-nyugati részén áll. Kéttornyú, szép barokk templom. A kolostorral együtt 1721 – 1779 között épült. A ferencrendiek 1706-ban telepedtek le véglegesen, de már azelőtt is voltak a városban.

Nyujtódi András ferences szerzetes nevéhez fűződik a „Székelyudvarhelyi kódex”, 1528-ból származó nyelvemlékünk megírása.

Az Állami Főreáliskolát 1871-ben alapították és 1893-ban emelték épületét a Csonka-vár helyén annak köveiből. A várat János Zsigmond létesítette Báthori vajda egykori kastélyából, amely közben kolostor is volt. A székelyek ugyanis felkeltek János Zsigmond ellen, aki 1562-ben leverte felkelésüket és Udvarhelyen megerősítette ezt a várat, amelyet gúnyosan „Székelytámad” néven emlegettek. A várat a kuruc időkben rombolták szét a székelyek. Némi maradványa még látható az iskola mellett.

A székelyudvarhelyi múzeumnak figyelemreméltó gazdagságú régészeti, történeti, természettudományi és néprajzi részlete van. Ez utóbbiban gyönyörű székely faragásokat és régi kapukat láthatunk.

A volt görögkatolikus templom egy udvarban áll. 1800-ban építtette Joan Bob görögkatolikus püspök egy 1700 és 1705 között épült fatemplom helyébe.

A Jézus – kápolna a város szélén, a Segesvárra vezető út mentén áll. Fallal övezett, román stílusú építmény, valószínűleg a XIII. századból. Alaprajza görög kereszt alakú. A védőfal belső oldalán helyezték el a kálvária stációt.

A székelyudvarhelyi sósfürdő a város déli szomszédságában van. Gyógyvize mozgásszervi – és női betegségeket gyógyít. A fürdő feletti sziklán Budvár – romja látható. Állítólag a tatárjárás idején pusztult el. Az itt talált legkorábbi leletek az i.e. III. évezredből valók. Ezeket, valamint a terület réz- és bronzkori leleteit az udvarhelyi múzeum őrzi.

A Szarkakő a várostól keletre eső hegycsúcs (887 m). A kilátó miatt érdemes felkapaszkodni rá.

A várostól nyugatra a Farcád felé vezető út mentén van a „Szapulj Kati” nevű moffettaszerű iszapvulkán.

A Hargita Udvarhely és Csík között északról délnek húzódó, több mint 130 km hosszú és 30 km széles hegyvidék. Legmagasabb csúcsa a Madarasi-Hargita, 1801 m magas, vulkanikus eredetű.

Érdemes ellátogatni Máréfalvára, ami gyönyörű festett székelykapujáról híres.

Szentegyházasfalu kohászati központ. Szomszédságában található a Vargyas-patak és völgye.

Hargitafürdő több fürdővel is rendelkező magaslati üdülőtelep (1310 m). Innen indulhatunk a Hargita csúcsaira.