Iskolánk vezetése és nevelõtestülete nevében sok szeretettel köszöntöm Mindnyájukat, akik Gimnáziumunk tanévnyitó ünnepségén megjelentek. Külön tisztelettel és megbecsüléssel köszöntöm

a Fenntartó Egyházkerület nevében megjelent
Dr. Bodnár Ákos Fõgondnok Urat, az Igazgatótanács elnökét,
Kiss László Egyházkerületi Iskolai Fõtanácsos Urat,
Derencsényi István Esperes urat, az iskolaszék elnökét
Dr. Nagy Mihály Urat, az Országos Református Tanáregyesület Elnökét

a Kollégium tagozatai képviseletében megjelent:
Ifjú dr. Fekete Károly Urat, a Ref. Hittudományi Egyetem Rektorát,
Dr. Fürj Zoltán Fõigazgató Urat és Dr. Csorba Péter Adjunktus Urat, akik a Tanítóképzõ Fõiskolát képviselik.

Köszöntöm az Igazgatótanács és Iskolaszék megjelent tagjait, lelkipásztor testvéreinket, minden kedves vendégünket.

Mindig különös varázsa van a tanévnyitó ünnepségeknek. A diákok félig még a nyári élmények hatása alatt állnak, nem is igen akarják elhinni, hogy már véget is ért a júniusban még olyan hosszúnak tûnõ nyári szünet. Másrészt mégis örülnek annak, hogy újra látják az ismerõs arcokat, a hiányzó barátokat. Egyesek nagy tervekkel, fogadalmakkal érkeznek vissza az iskolába, ígérik, hogy most minden sokkal jobban megy majd mint tavaly.

A szülõk is bizonyára vegyes érzésekkel ülnek be a templompadokba. Az évente visszatérõ tanévnyitók a múló idõre figyelmeztetnek, s talán felvillannak elõttük saját iskolai élményeik, amikor õk hallgatták diákként az igazgatók véget érni nem akaró, hosszú évnyitó beszédeit. Lehet, hogy éppen a gyermeküktõl való elválás szomorúsága van a szívükben, vagy a fenyegetõ tankönyvárak ijesztõ hatása alatt állnak.

A tanárok, nevelõk számára sem csak örömöt jelent az évkezdés. Napi gondok, családi problémák terhelnek mindnyájunkat, s nem olyan könnyû eleget tenni a diákok, szülõk, a gyülekezetek, az átalakulóban lévõ oktatási rendszer elvárásainak, a társadalmi igényeknek.

A református iskola tanévnyitó ünnepségének van azonban egy olyan többlete, amit jó ha tudatosítunk magunkban mindnyájan, akik jelen vagyunk. Mi nemcsak véletlenszerûen összegyûlt, s utána újra szétszaladó emberek összegyülekezésén veszünk most részt, hanem hitem és meggyõzõdésem szerint Gyülekezet vagyunk, illetve kellene hogy legyünk, a szó bibliai értelmében. Szülõk, diákok és tanárok, akik a tanév folyamán több-kevesebb kapcsolatban állunk egymással, találkozunk majd újra elválunk, esetleg vitatkozunk vagy éppen kibékülünk, jó lenne ha tudatosan megélnénk a tanév folyamán ezt a közösséget. Az Ige szerinti gyülekezeti közösségben nem mindenki csak kapni, nyerni akar, hanem adni, megosztani is. Ha ilyen közösségben élünk, akkor el tudjuk viselni a másik gyengeségét, hibáit is, de szeretettel törekszünk ezek kijavítására. Ha eleve nem rosszakaratot feltételezünk a másikról, hanem a jó szándékot, akkor el tudjuk fogadni a bírálatot vagy éppen a büntetést is. Ha valóban Gyülekezetté formálódunk, akkor nem saját magunk gondolatait, szándékait tekintjük a legfõbb és legdöntõbb érvnek, hanem Isten Igéje lesz a zsinórmérték. Kívánom, hogy az elkövetkezõ tanévben mind többet megélhessünk ennek a krisztusi közösségének a valóságából.

Mielõtt az új tanév feladataira összpontosítanánk, röviden tekintsünk vissza arra, mi történt a nyáron!

A négy évfolyamos tagozat most felvett diákjainak júniusban ismerkedési tábort szerveztünk a Kollégiumban, amin a debreceni diákok is részt vettek. Tapasztalatunk szerint igen jó visszhangja volt, bizonyára megkönnyíti a tanév elejei beilleszkedést. Az Andaházy Internátus építkezése jó ütemben halad, reménységünk szerint határidõre elkészül. Ahhoz, hogy a jövõ szeptemberben iskolánk egyáltalán mûködõképes maradjon, ezt az épületet a nyáron mindenképpen használatba kell vennünk. Kérem egyházkerületünk felelõs vezetõit, hogy továbbra is kiemelten támogassák azt a munkát. Szeretettel fordulok a szülõkhöz, volt diákjainkhoz, hogy anyagi erejükhöz mérten vállaljanak áldozatot a mielõbbi megvalósulás érdekében. Gimnáziumunk épületét szinte teljesen sikerült felújítani a nyáron. A régóta esedékes festés, mázolás után bizonyára kellemes lesz beülni a szép, tiszta osztálytermekbe. Szeretettel, de határozottan kérem diákjainkat: Igyekezzetek megõrizni ezt az állapotot, hiszen elsõsorban nektek nem mindegy, milyen körülmények között éltek és dolgoztok.

Bizonyára sokan követték figyelemmel a sajtóban, TV-ben a Református Világszövetség 23. Nagygyûlésének eseményeit Amennyire kiváltságnak éreztük, hogy a Kollégium lehetett a vendéglátója a világ reformátussága nagy seregszemléjének, szomorú volt látni, hogy szinte még érintõlegesen sem került elõ a „hely szelleme", a „genius loci" által természetesen sugallt téma, a református oktatás, nevelés, katekézis, vallástanítás vagy éppen lelkészképzés. Úgy tûnik világméretekben a református egyházak nem tartják fontosnak saját iskolarendszer kiépítését és fenntartását. Ezzel szemben felemelõ érzés volt tegnap részt venni a református oktatási intézmények közös tanévnyitó ünnepélyén Miskolcon. Megtapasztalhattuk azt, hogy a természetes módon sok problémával, nehézséggel küzdõ református iskolarendszerünk mégiscsak erõsödik, határozott célkitûzése az, hogy a magyar iskolarendszer gyengítésén, szétrombolásán fáradozó erõkkel szemben szilárd erkölcsi talajon álló, értékorientált, szakmailag igényességre törekvõ alternatívát kínáljon.

Milyen lesz a következõ tanév? Mik lesznek a legfontosabb feladatok?

Diákjaink és tanáraink számára a legnagyobb próbát valószínûleg az épületünk szûk voltából fakadó kényelmetlenségek jelentik majd a tanév folyamán. Sajnos, két osztályunkat csak elõadótermekben tudtuk elhelyezni, s nekik igen sokat kell vándorolniuk, más osztályokkal cserélniük. Köszönöm az érintett osztályfõnököknek, szaktanároknak és diákoknak, hogy megértéssel fogadtátok ezt a nehézséget, s kérem, hogy fegyelmezett viselkedéssel akadályozzátok meg, hogy ez a kényszermegoldás a tanulás vagy az iskolai fegyelem rovására menjen. Tanulólétszámunk tovább nõtt, most már közel vagyunk a 600-as létszámhoz. A tavalyi tanévben az étkezdében gyakran fordultak elõ tumultuózus jelenetek, ebben a tanévben tudatos órarendi tervezéssel ezeket reménység szerint sikerül elkerülnünk. A tanári testületben lényeges személyi változások nem történtek. Néhány óraadó tanárnak nem tudtuk meghosszabbítani a szerzõdését. Illyés Ilona tanárnõt, aki eddig óraadóként volt nálunk, fõállásban alkalmazzuk. Bajza Istvánné tanárnõ visszatért GYES-rõl, s teljes óraszámban tanít majd. Szigeti Adrienn tanárnõ A GYES mellett vállal óraadást. Új munkatársunk még Könyves Péter, aki ifjúsági programok, gyülekezeti kiszállások, táborok szervezését végzi. A Gimnázium Igazgatótanácsa három olyan tanárunk alkalmazását véglegesítette, akik már több éve tagjai a testületnek.

Antal Klára,
Pozsonyi Katalin tanárnõk
és Ablonczy Béla tanár úr ünnepségünk keretében tesznek majd fogadalmat.

A tanév kiemelkedõ eseménye lesz az 1848/49-es forradalom és szabadságharc 150. évfordulójának méltó megünneplése. A dicsõséges és tragikus események ezer szállal kötõdnek a Kollégiumhoz és a Nagytemplomhoz. Több elgondolásunk van már különféle programokra, rendezvényekre, de várjuk tanáraink, diákjaink, s természetesen a szülõk ötleteit, javaslatait is.

Kedves Diákjaink!

Egészen komolyan és személyesen szeretnék most hozzátok szólni. Mi akik most itt vagyunk, szülõk és tanárok Tiértetek vagyunk itt. Tudjuk, Nélkületek vagy éppen ellenetekre bármilyen szép pedagógiai programot, iskolai koncepciót sem lehet végrehajtani. Ne higgyetek ugyanakkor a szirénhangoknak, akik „diákbarát", gyermekközpontú, „nyitott" iskolákat követelnek, ahol kevés a kötöttség, sok a látszólagos szabadság, ahol tanár és diák közös érdeke, hogy minél könnyebben szülessenek a jó jegyek, s így egyengessék egymás további érvényesülésének útját. A REFI évszázadokon keresztül ( a többi nagy protestáns Kollégiumhoz hasonlóan) az a hely volt, ahol a diákok nagy része kemény, verejtékes munkával, ma már szinte elképzelhetetlen fizikai megpróbáltatások közepette szerezte ismereteit, képezte magát. Vállaljátok, kövessétek ezt az örökséget, s ne keressétek a pénzen, kapcsolatokon keresztül elérhetõ könnyebb utakat! Legyen nemes, tiszta verseny közöttetek tanulmányi, sport vagy zenei téren, de ne engedjétek, hogy a könyörtelenné váló egyéni versengés, megbontsa az osztályokban, internátusokban kialakuló közösségeket. A Kollégium õsi hagyománya ez erõs Diákönkormányzati rendszer, az íratlan szabályok és szokások továbbélése. Iskolánk felvállalja ezt a hagyományt, de semmilyen formában nem tûrheti el, hogy a diákok kapcsolataiban az erõszaknak, egymás megalázásának bármilyen formája megjelenjék. Ne engedjétek, hogy a TV-bõl, filmekbõl, sajtóból áradó szennyhullám, agresszivitás személyiségeteket, kapcsolatrendszereteket deformálja. A nagyobb és a kisebb diákok kapcsolatára is csak az igei mérce lehet érvényes: Minden dolgotok szeretetben menjen végbe!

Kedves Elsõéves Diákjaink!

Nagy szeretettel köszöntelek Titeket iskolánkban. Komoly erõpróbákon, felvételi vizsgákon kellett megfelelnetek, hogy bekerülhessetek a „kiválasztottak közé". Személyesen is találkoztatok azokkal a lányokkal és fiúkkal, akik szintén a Debreceni Kollégiumba vágytak, s most egy másik iskola évnyitóján kénytelenek ülni, mert nem tudtunk számukra helyet biztosítani. Kérlek, becsüljétek meg, raktározzátok el mindazt az ismeretet, tudást, lelkiséget, amit intézményünk nyújt a számotokra. Úgy tapasztaltam, legtöbben nagyon élveztétek azt néhány napot, amit júniusban a Kollégiumban együtt tölthettünk. Kívánom, hogy ugyanazzal a jókedvvel, vidámsággal, gyermeki kíváncsisággal induljatok neki az új feladatnak, mint amit a nyár elején tapasztaltunk. Biztos, hogy vannak Bennetek félelmek, s különösen azokban, akik 12 évesként, a hat évfolyamos tagozat diákjaiként kezdik a tanévet. Ígérem, hogy tanáraitok, s a nagyobb diáktársak segítenek abban, hogy örömmel induljatok el minden nap az iskolába, igazán otthon érezzétek magatokat iskolánkban, az internátusokban.

Kedves Szülõk!

Ebben a tanévben szeretnénk még szorosabbá tenni az iskola és a szülõi ház közötti kapcsolatot. Kérjük azt, hogy minden olyan negatív jelenséget, problémát konkrét formában jelezzenek vissza, ami gyermekük tanulását, életét zavarja. Szeretném elmondani, hogy az elsõ éves diákok szüleinek szeptember 26-án pénteken, az általános hazautazás napján külön szülõi fogadónapot szervezünk, hogy minél gyorsabban kialakuljon a kölcsönös tájékozódás lehetõsége, minél elõbb személyesen is megismerjék egymást szülõk és tanárok.

Kedves Lelkipásztor Testvérek, Gyülekezeti tagok!

Iskolánk a gyülekezetek lelki, erkölcsi és anyagi támogatása nélkül nem létezhet. Köszönjük a hozzánk küldött diákokat, s azt kérem, hogy életüket, sorsukat továbbra is kísérjék figyelemmel. Fontosnak tartjuk, hogy iskolánk ifjúsági gyülekezete mellett az otthoni gyülekezetbe is beépüljenek, alkalmait rendszeresen látogassák. Szeretnénk, ha az eddigieknél lényegesen jobb lenne közöttünk az együttmûködés ezen a téren. Sajnos, ma a gyülekezetek és a családok anyagi lehetõségei nem kedveznek a nagy létszámú kiszállásoknak. Szeretnénk ugyanakkor megerõsíteni, s rendszeressé, tervszerûvé tenni a kisebb csoportok gyülekezeti látogatásait, szolgálatát. Ennek a szolgálatnak a szervezésére, segítésére is alkalmazzuk ebben a tanévben Könyves Péter testvérünket. Tervünk az, hogy folyamatosan minden olyan gyülekezetbe eljussanak csoportjaink, ahonnan diákokat fogadunk. Szeretettel kérem, támogassák ilyen irányú elképzeléseinket.

Kívánok mindnyájunknak, mindnyájatoknak sikeres, eredményekben és áldásokban gazdag tanévet a Kollégium õsi jelmondatát idézve emlékezetünkbe: ORANDO ET LABORANDO.

Ezekkel a gondolatokkal az 1997/98-as tanévet, iskolánk 460. tanévét megnyitom.