Ünneplő Gyülekezet! Kedves Tanulók! Tanárok! Hozzátartozók! Vendégek!

Szeretettel köszöntöm tanévzáró istentiszteletünk és ünnepségünk minden résztvevőjét. Köszönöm Dani László vallástanár igeszolgálatát. Köszöntöm az Egyházkerület és a Kollégium tagozatainak vezetőit, képviselőit.

A tanévzáró beszédnek természeténél fogva elsősorban arra kell válaszolnia, milyen volt az elmúlt tanév, jó vagy rossz dolgok voltak-e benne többségben. A válasz azért nehéz, mert ugyanazokat az eseményeket egyénenként másféleképpen éljük meg, s más hatással vannak ránk. Mást tart jó dolognak és eredménynek a diák, a tanár, az igazgató, az iskolafenntartó vagy éppen a szülő. A válasz azért is nehéz, mert az iskola élete nem választható el attól a társadalmi közegtől, amiben létezik, működik. A mögöttünk álló tanév értékelése sem végezhető el tehát anélkül, hogy ne figyelnénk arra, ami országunkban az elmúlt hónapokban történt és most is történik. Természetesnek tekintjük és be is tartjuk azt az alapelvet, hogy az iskolában nincs helye a pártpolitikának, s ehhez szigorúan ragaszkodtunk a választási kampány idején is. Választójoggal rendelkező diákjaink, éppen úgy mint szüleik saját meggyőződésük szerint szavaztak, és az ő iskolai megítélésük, értékelésük nem függhet össze politikai álláspontjukkal. Egyházi iskolaként és keresztyén emberként ugyanakkor ragaszkodunk ahhoz, hogy tágabb és szűkebb közösségeink ügyeiben kifejthessük véleményünket, sőt ezt a véleményt figyelembe vegyék és tiszteletben is tartsák. Az elmúlt négy év egyik legkeserűbb tanulsága, hogy újra meg újra visszaköszöntek azok a vulgármarxista és elvakultan ateista szólamok, amelyekről azt hittük, hogy régen a történelem szemétdombjára kerültek. Talán nem véletlen, hogy éppen a választások idején jelent meg a minden iskolába eljutó Köznevelés című hetilapban Templom és Iskola címmel egy felháborító, csúsztatásoktól és féligazságoktól hemzsegő vezércikk, amelyből most idézni szeretnék néhány mondatot:

„Milyennek képzelem a hiteles, korszerű egyházi iskolát?

Olyannak, ahol az iskolában – mivel ez a tudás helye, nem a hité – nem imádkoznak, de ahol délután, szabadidőben, szakköri foglalkozásokon, kirándulásokon és hittanórákon bevezetik a tanulókat az adott vallás szellemiségébe. Olyannak, ahol a papok nem agitálnak, hanem életpéldájukkal meggyőzik a fiatalokat…”

Ez a rövid idézet is mutatja, hogy mennyire torz és hamis kép él az egyházi iskolákról még a magukat szaktekintélyeknek nevezőkben is, vagy éppen ellenkezőleg: elárulják magukat azzal, hogy jól tudják, miben rejlik a jól működő egyházi iskola ereje, mitől kellene megfosztani őket. Tökéletesen tudták ezt atyáink, akik az Orando et Laborando jelmondatában az Orando-t, az imádságot tették az első helyre, a zsoltárossal vallva: „Ha az Úr nem építi a várost, hiába fáradoznak az építők.”

Az előbb említett cikkre a három történelmi keresztyén egyház pedagógiai intézetei közös levélben válaszoltak, és ugyanerről a kérdésről így nyilatkoztak: „Ahogy az emberi személy egésze vallásos irányultságú, és nem két egymástól független, egy tudományos meg egy hívő részből tevődik össze, úgy az egyházi iskolák is a tudás és a hit harmóniájának kialakítására törekszenek. Elegendő néhány természettudósra hivatkozni, Jedlikre, Mendelre, Fényi Gyulára, Öveges Józsefre, Heisenbergre, Einsteinre, Szent-Györgyi Albertre, akiket a tudás és a hit egysége kiemelkedő tudományos teljesítményekre és példaértékű emberi teljességre tett képessé. Éppen ezért a közös ima, a közös istentisztelet mindig is szerves része lesz a keresztyén iskolának, nem délutáni és szakköri foglalkozásként, nemcsak a hittanórán és kiránduláson, hanem élet-és létformájaként.”. A Debreceni Kollégium történetéből és közelmúltjából hosszan folytathatnánk a sort azokkal az egykori tanárokkal és diákokkal, akiknek életében és népünkért, egyházunkért végzett szolgálatában éppen a Kollégium nevelő, formáló hatására valósult meg a hitnek és tudásnak az egysége, amiről az idézet szól. Kívánom, hogy semmilyen külső, sem szellemi, sem anyagi erő ne legyen képes iskolánkat, éppúgy mint református oktatási intézményeinket, nevelési programunknak ettől a döntő pontjától eltéríteni.

A közelmúlt politikai eseményei megmutatták, hogy éppen úgy, mint négy éve, az oktatási miniszteri tárca betöltéséért folyt a legnagyobb harc a koalíciós pártok között. Az ok nyilvánvaló: Minden politikai erő tudja, hogy a jövő generációjának saját képükre való formálása, nevelése a legjobb befektetés. A nyilvánosságra hozott kormányprogram oktatással kapcsolatos részeiben ugyanakkor semmiféle jövőkép nem látható, valójában egy cél lebeg az oktatással kapcsolatos döntéshozók előtt: minél olcsóbban tenni eleget kötelezettségeiknek. A demokrácia megcsúfolása, hogy az elmúlt négy év oktatáspolitikájának ú.n. „eredményeiről” semmilyen nyilvános vita, véleménycsere nem történt, ehelyett az Oktatási Minisztérium egy méregdrága könyvet adott ki saját tevékenysége reklámozására.

Az elmúlt évek kétségtelenül legnagyobb változása az érettségi rendszer átalakítása. Most már több tapasztalatunk van a kétszintű érettségiről, és diákjaink is jobban megértették logikáját. A tavalyinál jóval többen jelentkeztek emelt szintű és előrehozott érettségi vizsgákra. A rugalmasabbá vált rendszernek kétségtelenül előnyei is vannak, de mind jobban előtűnnek hiányosságai is. Nehezen érthető és magyarázható az egész rendszer adminisztrációjának túlbonyolítása, nehézkessége, az érettségivel kapcsolatos iratanyag állandó növekedése. Ennél súlyosabb probléma az, hogy mind inkább kérdésessé válik a változtatás fő céljának teljesülése: az objektív, egységes, sztenderdizált mérési rendszer megvalósulása. Kiderült, hogy az emelt szintű érettségi vizsgák dolgozatainak értékelésekor bizonyos tárgyakból komoly felfogásbeli különbségek voltak a javító tanárok között, és ez rányomta bélyegét az eredményekre is. Iskolánk érettségi eredményeit természetesen majd csak a kedden kezdődő szóbeli vizsgák után tudjuk összegezni, de eddigi tapasztalataink úgy közép, mint emelt szinten nagyon jók. Reméljük, hogy a végeredmény is igazolja, hogy a szakmai igényesség hosszú távon kifizetődő, és nem szabad megelégednünk a minimális követelmények teljesítésével.

Természetes módon nem csak a végzős diákokat, hanem alsóbb éves tanulóinkat és szüleiket is személyesen érinti a felsőoktatási rendszer átalakítása, jövője. A most végző évfolyamunk tagjai számára nagy problémát okozott, hogy az ú.n. „Bolognai rendszernek” megfelelő kétszintű felsőoktatási kínálatból kellett választaniuk. Nagyon nehéz úgy választani, hogy teljesen bizonytalan az egyes alapszakokra épülő mesterképzések jellege, indítása, és főleg az oda történő jelentkezés és felvétel módja. Ezt a bizonytalanságot fokozzák a finanszírozással kapcsolatos elképzelések és tervek. Az utólagos képzési hozzájárulás bevezetése ellen iskolánk egész közössége, de az egész magyar társadalom nevében is határozottan tiltakozunk. A Debreceni Református Kollégiumot mindig is a „szegények iskolájának” nevezték, ahol nem a szülők pénztárcája, hanem a gyermek tehetsége és szorgalma döntötte el a tanulók továbbhaladását, eredményességét. Így van ez napjainkban is, hiszen diákjaink tekintélyes részét segélyekkel, ösztöndíjakkal támogatjuk, hogy pótoljuk a család szerényebb lehetőségeiből fakadó hátrányokat. Minden egészséges közösség tudja, hogy az oktatásra fordított pénz és áldozat a legkifizetődőbb befektetés, amely nem elsősorban az egyénnek, hanem a közösségnek hoz hasznot. Ha valóban megvalósulna az a rémálom, hogy minden diploma megszerzési költségét az érintetteknek kell megtéríteniük, nem lenne elvárható többé a magyar értelmiségtől a nemzetért, a hazáért való felelősség, ahhoz való hűség. Lehet hogy valakiknek éppen ez a célja?

Ugyanígy tiltakozunk a pedagógusok óraszámának növelése ellen. Nem azért, mert önző módon kevesebbet akarunk dolgozni. Akik az oktatásban járatosak, látják, hogy az elmúlt években milyen mértékben emelkedett a pedagógusok terhelése. Fokozatosan nő az adminisztrációs teher, a korábbinál jóval több időt vesz igénybe a tanórákra, vizsgákra való felkészülés és felkészítés. Mind inkább érezzük azt, hogy így is egyre kevesebb idő marad a tanulókkal való személyes kapcsolatra, beszélgetésre, segítségnyújtásra. Az óraszámemelés nyilvánvaló célja a költség- és létszámcsökkentés. Eredménye azonban nyilvánvalóan a pedagógusok további túlterhelése, az oktatás színvonalának csökkenése, a nevelési kérdések elhanyagolása, a tanár-diák kapcsolat megromlása.

Intézményünk elmúlt tanévére visszatekintve összességében Isten iránti hálával állapíthatjuk meg, hogy alapvető céljainkat teljesítettük, eredményes tanévet zártunk. Néhány kisebb fegyelmi ügy zavarta meg az iskola napi életét, amelyeket igyekeztünk emberségesen kezelni, de világossá tenni azt, hogy iskolánk Házirendjének előírásaiból és szellemiségéből nem engedünk. Továbbra sem tolerálhatjuk a káros szenvedélyek (alkohol, dohányzás, kábítószer) megjelenését az iskola falain belül, de tanulóink esetében azon kívül sem. Hasonlóképpen fontosnak tartjuk, hogy diákjaink egymás közötti kapcsolatában a keresztyén értékrend érvényesüljön, amelynek nem lehet része a fizikai vagy szellemi erőszak, a másik kihasználása vagy megalázása.

Szerényebb anyagi körülmények között, takarékosabban kellett élnünk, éppen ezért örülünk különösen annak, hogy sikerült befejeznünk az iskolai modernizációs programunkat. Befejeződött valamennyi tanterem technikai eszközökkel való ellátása és a bútorzatok cseréje is. Büszkék vagyunk a hittan szaktanteremre, és különösen a Biológia előadónkra. Ez az előadóterem már valóban megfelel a XXI. század követelményeinek, és reméljük, a biológia oktatásunk színvonala is tovább emelkedik ilyen körülmények között. Mindezeket a fejlesztéseket iskolánk alapítványa, az „Alapítvány a Refiért” finanszírozta, és erről a helyről is szeretnék köszönetet mondani a támogatóknak, szülőknek és az iskola egykori diákjainak. Természetesen, nagyon szeretnénk, ha belátható időn belül a másik két természettudományos előadóterem felújítására is sor kerülhetne, ehhez kérjük a további támogatást.

Kiemelem még az elmúlt tanévből iskolai kapcsolataink további bővülését, elmélyülését. A tanév elején, szeptemberben, holland testvériskolánk, a groningeni Gomarus College vendége volt iskolánk diákcsoportja, jól sikerült, kellemes és hasznos látogatás volt. A németországi Hilden város Dietrich Bonhoeffer Gimnáziumának küldöttsége tavasszal látogatta meg intézményünket, és jól sikerült programokban vettek részt diákjainkkal együtt. Ki szeretném emelni, hogy ez az iskolai kapcsolat valószínűleg a legrégebbi ilyen jellegű program Kelet- és Nyugat-Európa között, s jövőre lesz 30 éves. Az évfordulóról szeretnénk méltóképpen megemlékezni. Tovább folytatódott a svájci Schiers középiskolájával való kapcsolat, amelynek keretében egy svájci diákcsoport látogatott meg minket, és újra lehetővé vált iskolánk 11. évfolyamos tanulóinak a svájci nyelvtanfolyamon való részvétele. A csoport éppen most tart hazafelé, reméljük rövidesen megérkeznek. Továbbra is fontosnak tartjuk a határon túli református intézményekkel való testvériskolai kapcsolatokat. A Rákóczi Szövetség támogatásával a nagyváradi Lórántffy Gimnáziumot látogatta meg iskolánk küldöttsége. Három osztályunk szervezett erdélyi osztálykirándulást, ennek keretében meglátogatták a Kolozsvári és Nagyenyedi Kollégiumot. Először jártak diákjaink osztálykirándulás keretében a Délvidéken, az egykori Jugoszláviában. Új színt hozott az iskola életébe, hogy két ösztöndíjas diákot fogadtunk egy hónapra Kolozsvárról. Remélem, hogy a kezdeményezésnek lesz folytatása, és a mi diákjaink is vállalkoznak arra, hogy kipróbálják, hogyan élnek és tanulnak az erdélyi diákok.

Kapcsolatépítésünk kiemelkedő állomása lesz a július 5. és 9. között Debrecenben megrendezésre kerülő Református Középiskolai találkozó, melynek a Dóczy Gimnáziummal együtt mi vagyunk a házigazdái. Ezen a rendezvényen minden kárpát-medencei református középiskola küldöttsége részt vesz. Köszönöm tanulóink rendezői feladatokra történő jelentkezését, értesíteni fogjuk őket, hogy milyen szolgálatot várunk tőlük. Tervünk az, hogy július 8-án, szombaton délután négy órakor a Kollégium épülete körül jelképes ÉLŐLÁNC-ot alkotunk, ezzel tiltakozva az olyan életellenes intézkedések és tervek ellen, mint a sterilizáláshoz való korlátlan jogosultság, a drogliberalizáció, a felsőoktatási képzési hozzájárulás, a határon túli magyarság autonómia iránti igényének korlátozása. Szeretettel várjuk mindazokat, akik a céllal egyetértenek, hogy csatlakozzanak ehhez a kezdeményezéshez, vegyenek részt a megmozduláson!

Ezen a rendezvényen kívül még több nyári programon vesznek részt iskolánk tanulói. A Beregdarócon megrendezésre kerülő EREFORMATIKA Napokon hat diákunk képviseli intézményünket. A Balatonszárszón megrendezésre kerülő Tálentum Táborra 9 diákunk jelentkezett, közülük négynek a költségét vállalta iskolánk Felsőőry alapítványa. Kérlek benneteket, hogy ezeken az alkalmakon és minden más helyen iskolánkhoz illően viselkedjetek!

Az idő rövidsége miatt befejezésül már csak a köszönetmondás és a személyi változások bejelentése marad hátra. Köszönöm valamennyi kollégámnak, munkatársamnak a tanév során végzett munkáját, fáradozását, az önként vállalt többletfeladatokat, a kritikus pillanatokban egymásnak nyújtott segítséget. Köszönöm diákjainknak is a jó eredményeket, az iskoláért, a közösségért vállalt szolgálatot. Nagyon jól esett, hogy igen sok esetben kaptunk pozitív visszajelzéseket diákjaink viselkedéséről, példamutató magatartásáról, fegyelmezettségéről kívülállóktól, ismeretlen emberektől is. Különösen jó visszhangja volt a gyülekezeti kiszállásoknak, és továbbra is biztatom diákjainkat és az osztályfőnököket, éljenek ezzel a lehetőséggel.

Lényeges személyi változásokról nem tudok beszámolni, tantestületünk tagjai várhatóan a következő tanévben is iskolánkban tanítanak. Ez a tény is az iskolánkban folyó munka stabilitását, kiegyensúlyozottságát jelzi. A Nevelőtestület tagjai közül az intézmény Igazgatótanács Tóth Judit magyar-német szakos tanárnő alkalmazását „véglegesítette”, így az ő alkalmazása határozatlan idejűvé válik, és a tanévnyitó ünnepségünk keretében tesz fogadalmat.

Tanárainknak a következő napok, hetek feladataihoz, elsősorban az érettségihez, sok erőt és kitartást, a megérdemelt vakációban jó pihenést, kikapcsolódást kívánok. Hasonlóan a diákoknak is azt kívánom, hogy minél több időt tölthessenek szüleikkel, s kipihenve új odaszánásokkal, új reményekkel kezdjék el a következő tanévet!

Az eredményekért Istennek hálát adva, hibáinkat, mulasztásainkat az Ő megbocsátó kegyelmébe ajánlva a 2005/2006. tanévet, a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma 468. tanévét bezárom.

Hallgassuk meg most a Kántus énekét! Utána Varga Jánosné igazgatóhelyettes asszony a versenyeredményeket, majd Zsoldos László igazgatóhelyettes úr az év végi jutalmazásokat ismerteti.