Iskolánk vezetése és nevelőtestülete nevében sok szeretettel köszöntöm mindazokat, akik a Debreceni Református Kollégium Gimnáziuma tanévnyitó ünnepségén megjelentek.

 Köszöntöm a fenntartó testület, Kollégium tagozatainak vezetőit és munkatársaikat, esperes és lelkipásztor testvéreinket, gyülekezeteink képviselőit és tagjait, minden kedves vendégünket.

 Ezekben a napokban sokat kérdezzük egymástól: Hogy telt a nyár, hogyan telt a szünidő? A leggyakoribb válasz: jól, de rövid volt. Valóban, szinte úgy tűnik, mintha csak most vettünk volna búcsút egymástól e falak között, s most újra együtt vagyunk , hogy nekivágjunk a következő tanév feladatainak. Jelképesnek és fontosnak érzem, hogy diákok, tanárok és szülők közösen kezdjük el az új tanévet, hiszen ez az a három közösség, akik együtt működtetik az iskolát. A helyzetünkből fakadóan természetesen néha vannak ellentétek, sőt feszültségek is e három csoport között, de jó ha tudatosítjuk magunkban újra meg újra: Csak együtt és egymást segítve, egymásban megbízva érhetünk el eredményeket, teljesíthetjük az iskolával szemben támasztott követelményeket. Az a tény, hogy erre a kezdő együttlétre nem akárhol, hanem Isten házában kerül sor, az a ráadás, amely az igazi reménységet jelenti számunkra. Az Ő áldását kérve és remélve indulhatunk neki annak az útnak, amelynek nehézségei, buktatói egyelőre még rejtve vannak előttünk. Bizton támaszkodhatunk ugyanakkor a nekünk is szóló ígéretekre:

Kedves Diákok!

Bizonyára Titeket érdekel elsősorban az, hogy mi történt az iskolával, s az iskolában a nyár folyamán. Lehetőségeinkhez képest igyekeztünk otthonosabbá, kényelmesebbé tenni iskolánkat és az Internátusokat. Legnagyobb vállalkozásunk a Tornaterem és az udvari sportpálya felújítása volt. Az udvaron lévő pálya rövidesen elkészül, s alkalmas lesz kosárlabda, röplabda és tenisz hivatalos mérkőzések és versenyek rendezésére is. A sportpálya modernizálása lehetővé teszi azt is, hogy néhány esetben két csoportban párhuzamosan is tartsunk testnevelés órákat. Órarendünk így sokkal jobbá vált, szinte megszűntek a lyukas órák, s egyetlen vallás órát sem kellett délutánra rakni. Sokat fejlődött a Fiúinternátus, ahol a társalgó, olvasó szoba teljesen megújult, a lakószobák egy részének padlózata és a bútorzat egy része is kicserélődött. Kérem, hogy őrizzétek meg minél tovább jó állapotban az új építményeket, berendezéseket.

A tanári kar, a nevelőtestület összetételében is több lényeges változás történt:

Nemes Viktor tanár úr eltávozott iskolánkból, kívánjuk, hogy találja meg helyét új feladatkörében.
Pozsonyi Katalin tanárnő egy évig külföldön tartózkodik.
Veres Bertalan tanár úr csak egy osztályban tanít majd óraadóként, Ő is új munkakörbe került, de nem szakadt el egyházunktól és iskolánktól

 Új főállású tanáraink lesznek:

Barabás Péterné testnevelés szakos
Szépné Orosz Gyöngyi német szakos
Grubisics Roland angol szakos tanárok,
Püski Andrásné tanárnő, aki az előző félévben már tanított iskolánkban

Internátusi nevelőként alkalmazzuk: Somogyi Ildikó tanárnőt, és Sipos Ferenc tanár urat.

Csorba Dávid magyar-történelem,
Kovács Gergely magyar,
Csáky Pálné számítástechnika,
Szerencsi Imre és Szilágyi Tamás hit- és erkölcstan tárgyakat tanít.

Az Ő további munkájukra, életükre is Isten áldását kérem.

Kedves Gyülekezet!

Mi várható az előttünk álló tanévtől, merre tart a magyar, s benne a református oktatásügy? A kérdésre nehéz válaszolni, hiszen oktatáspolitikánkat is annyira átfonja a napi politika, hogy a szakmai döntések sokszor lobbyérdekek, vagy politikai alkuk eredményeként történnek. Mégis, jó reménységre ad okot az a tény, hogy a kormányzat kitart eredeti szándékai mellett, s törekszik a közoktatás ellenőrizhetőségének, átláthatóságának megteremtésére, a túlhajtott iskolai és tanári önállóság helyett az iskolák közötti különbségek csökkentésére. A tegnapi nap került sorra Kecskeméten a Református Iskolák tanévnyitó ünnepélyére, amelyen részt vett Pokorni Zoltán oktatási miniszter is. Az ünnepség utáni szakmai tanácskozáson Miniszter Úr vázolta konkrét a kormányzati elképzeléseket, s nagyon komoly ígéreteket kaptunk arra, hogy a Nemzeti Alaptanterv bevezetése kapcsán fellépett anomáliákat megszüntetik, s a mi a diákok számára fontos: érvényt szereznek a tananyag és óraszám csökkentésére vonatkozó előírásoknak. Az egyházi iskolák számára stabilitást és tervezhetőséget jelent a finanszírozási hátrányok megszüntetése. Általánosságban igaz ugyanakkor az, hogy a közoktatás a jövőben sem számíthat kiemelt anyagi támogatásra, s ilyen körülmények között nagyon nehéz minőségi munkát végezni, illetve megkövetelni.

A ránk következő tanév legfontosabb feladata, a napi minőségi nevelő és oktató munka mellett, az iskola két tagozata szétválásának az előkészítése és megvalósítása lesz. Komoly ígéreteink és garanciáink vannak arra nézve, hogy a 2000. év nyarán használatba vehetjük a volt Dóczi Leánygimnázium épületét. Terveink szerint a hat évfolyamos tagozat kerül ott elhelyezésre, s rendkívül fontos, hogy a szétválás úgy történjék meg, hogy az iskola mindkét tagozata megőrizze a Kollégium szellemi, lelki örökségét, ugyanakkor kialakíthassa egyéni arculatát, megfogalmazza sajátos programját, küldetését. Ennek a szétválási folyamatnak a részeként már most egy tömbben, egy folyosón helyeztük el a hat évfolyamos osztályokat a Gimnázium 3. emeletén, s tanáraik is igyekeznek minél több időt tölteni közöttük. A hat évfolyamos diákok hétfőn az első órában közös istentisztelettel kezdik a hetet, s arra törekszünk, hogy más eszközökkel is fokozatosan erősítsük a hat évfolyamos tagozat összetartását, önállóságát.

Iskolánk számára igen nagy kihívás az, hogy az intézmény szerkezeti átalakulásával egy időben történik az egész közoktatás tartalmi átalakítása, hiszen a következő tanévben már a 9. évfolyamon is megtörténik a Nemzeti Alaptanterv bevezetése. Az ígért tantárgyankénti központi szabályozás, az ú.n. kerettanterv decemberre ígért megjelenéséig bizonytalanságban vagyunk afelől, hogy mit és hogyan tanítunk majd a következő években. Ebben a helyzetben tudatosan az iskola stabilitásának megérzésére kívánunk törekedni, semmiféle szakmailag vagy módszertanilag megkérdőjelezhető újítást, divatos ötletet nem vagyunk hajlandók alapos megfontolás nélkül bevezetni vagy alkalmazni.

A következő tanév kiemelkedő rendezvénye a Kollégiumi Diákok milleneumi világtalálkozója 2000. pünkösdjén. Ez az eddig példa nélkül álló esemény reménységünk szerint erősíteni fogja a Kollégiumban végzett generációk közötti összetartást, ráébreszt a szavakban meg nem fogalmazható, csak átélhető “kollégiumi szellem” létezésére. Most látjuk majd igazán, hogy mennyire fontos volt az elmúlt 50 esztendő viharos és tragikus politikai és szellem történetében az egyetlen megmaradt, “kősziklán épült háznak” a puszta létezése és működése. Tanáraink és diákjaink számára bizonyára sok külön feladatot és munkát jelent majd a nagy találkozó megrendezése és lebonyolítása, de tekintsük kiváltságnak és kitüntetésnek, hogy most lehetünk a Kollégium közösségének tagjai, s részesei lehetünk egy olyan csodálatos élménynek, amely nem sok generációnak adott meg népünk hányatott történelme folyamán.

Befejezésül engedtessék meg nekem, hogy hadd köszöntsem első éves diákjainkat akik megilletődve ülnek helyükön, s talán többen azon gondolkodnak: Valóban jó helyen vagyok-e itt? Eleget tudok-e tenni szüleim, tanáraim elvárásaimnak? Hogyan lehetnék méltó az előttem járt hírneves elődökhöz? Mindnyájan jó reménységgel tekintünk Rátok, s biztatunk Titeket: Ne féljetek, a feladatokkal és terhekkel együtt a naponkénti erőt is megkapjátok, ha jó helyről kéritek. Azon leszünk, és azért könyörgünk Istenünkhöz, hogy ne csak tudásban és ismeretben gyarapodjatok, hanem személyesen is megtaláljátok az igazi bölcsességnek a forrását, Jézus Krisztust.

Felkérem Derencsényi István Esperes Urat, az iskolaszék elnökét végleges kinevezést nyert tanáraink fogadalomtételének levezetésére.