Kérlek benneteket, fogadjatok el úgy, mint aki közületek való. Szeretném mindenkihez közel vinni Istennek az igéjét, mert mindnyájatok helyzetét átérzem. Voltam ebben a gimnáziumban kisdiák, kisapparitor, nagyapparitor, fõapparitor, majd tanár, igazgatóhelyettes és igazgató. A „ legszebb és legkedveltebb" tantárgyat tanítottam itt: matematikát és fizikát!!!! És most azzal a merészséggel állok itt, hogy még egy ilyen tanár is hátha tud valami gazdagító üzenetet mondani Isten igéje által.

Nagy életek és élethelyzetek örök tanulságait magyarázza az olvasott bibliaszakasz. Egy hosszú-hosszú felsorolás van elõttünk arról, hogy Istennek az erõs emberei életében mit jelent a hit. Itt azonban korántsem arról van szó, hogy a múlt csodás, hõsies, vagy álomtörténeteirõl puszta megemlékezés hangozzék el a szentíró szájából. Nem a dicsõ múltra való hivatkozás és annak kérkedõ emelgetése áll itt a középpontban, hanem annak a titoknak az értelmi megközelítése, amit a 285. Énekünk így fejez ki: „Örök Isten, kinek esztendõk nincsenek létedben, Jelen vannak múltak, jövendõk egy tekintésedben!" Mint ahogy az Õ tekintetében, úgy az Isten által megragadott, elhívott, tehát „hívõ" ember életében együtt van a múlt és a jövendõ valósága.

Helyesen értve a történetet, mint ahogy József is rendelkezett csontjai felõl, az atyák végrendeleteikben olyan javakról rendelkeztek, amelyeket csak ígéretben bírtak, de mégis úgy számoltak azzal, mintha már most az övék volna. Ezért hangzik el oly sokszor, minden név és esemény elõtt: HIT ÁLTAL - Itt valóban a reménylett dolgok valóságáról van szó, és a nem látott dolgokról való meggyõzõdésrõl.

Az olvasott történetek valóban errõl beszélnek. Istennek a választottai hit által különös és nagy tetteket visznek végbe. De mindig csak hit által!!!

Ábrahámnak egy küzdelmes és keserves élet vége táján, amikor emberileg már teljesen lehetetlennek tûnt, Isten gyermeket adott, s azt ígérte, hogy utódai annyian lesznek, mint a csillagok az égen. És ekkor jön a borzalom: Izsákot fel kell áldoznia! Ismerjük a történet végét, Izsák életben maradt. - De mirõl s van itt szó? Arról, hogy Ábrahámnak ez az egyetlen kis gyermeke volt a mindene, mégis engedelmes volt, mert õ hitt és látott. Látta az Isten által készített jövõt!

József története szebbnek tûnik, mégis hallatlan borzalmas. A saját testvérei dobják a kútba, majd eladják az egyiptomi kereskedõnek. Nem kell! Nincs rá szükségünk! Tûnjön el közülünk! - Minden bizonnyal azért, mert többet tudott, vagy tehetségesebb volt testvéreinél. Õ lett ugyanis Egyiptom miniszterelnöke. Ez a megvetett, kidobott és megalázott ifjú, akit semmivé tettek, a kor legfényesebb pályáját futja be, s Isten engedi, hogy éppen õ legyen jótéteményévé a választott népnek. Istennek szüksége volt rá! Miért? - Mert József is hitt és látott! Õ is erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant!

És ki ne ismerné Mózes történetét? Ezt a csodálatos felkészültségû, tudományokban és mindenféle tapasztalatban járatos embert Isten megszólítja, valósággal elõhívja a tétlenség nagy tengerébõl, s õ engedelmes elindul és legyõzi a kor legerõsebb birodalmát. - Ki érti ezt? Hogyan történhetett? Vajon volt neki hatalmas hadserege? NEM! Egy bottal és egy tarisznyával, azaz semmivel indult neki az útnak. DE VOLT NEKI HITE! Bizonyos hittel hitte, hogy aki fél, az nem gyõz! Mert hitt õ is és látta a jövõt, erõs szívû volt, mintha látta volna a láthatatlant!

Mi már tudjuk, hogy az ígéretek beteljesednek számunkra Isten kegyelmébõl sokkal gazdagabban, mint ahogyan azt az atyák remélték és hitték: A JÉZUS KRISZTUSBAN!, akinek láttuk a dicsõségét, aki teljes volt kegyelemmel és igazsággal. --- Õ az, akire nézve elhangzik Simeon szájából: látták az én szemeim a te üdvösségedet! --- Õ az , akirõl az apostol úgy tesz bizonyságot, hogy mindenek Õreá nézve, Õbenne és Õáltala teremtettek, és Õbenne áll fenn minden, mert tetszett az Atyának, hogy Õbenne lakozzék az egész teljesség!

Testvérek! Most, amikor egy munkásév kezdetén elcsendesedünk, megvalljuk, hogy bizonytalan hónapokat látunk, ismeretlen jövõ felé tekintünk, akkor mégis azzal a bizonyossággal és bátorsággal indulhatunk, Te személy szerint is, hogy hisszük és hiszed: gyõzhetünk mi is, lehetsz gyõztes te is, mert a mi Urunk, a halálon is gyõztes Jézus Krisztus van velünk ígérete szerint minden napon a világ végezetéig! ATTÓL FÜGG TEHÁT MINDEN, HOGYAN NÉZÜNK A JÖVÕBE!

Hogyan néz a jövõbe itt, most az elsõ osztályos kisdiák? A legnehezebb errõl beszélni, mert benne van a legtöbb félelem. Õ fél! Mert nem lát, mert nehéznek érzi a világot, mert nem ismeri az iskolát,… Megannyi félelem! De hadd erõsítselek benneteket: ne féljetek, mert Isten veletek van. Lehet, hogy most még gyengének érzed Magad és folyvást csak kérdezed, hogy Ki vagyok én? - De ne felejtsd el, ezt Mózes is kérdezte, s mije volt Mózesnek, amikor elindult? Semmije! De volt hite! És Isten vele volt és gyõzött!

A felsõbb éves diáknak is mondom, illetve tõlük kérdezem, mije volt Józsefnek, amikor eladták. SEMMIJE! Csak hite, mégis a hithõsök közé soroltatott. - De mondhatunk közelebbi példát is. Itt ült valamikor ezekben a padokban Csiha Kálmán is, az erdélyi reformátusság egyik legnagyobb lelki vezetõje. Neki sem volt semmije, amikor a Duna-Deltában több mint hat évet robotolt. De volt hite! Ugyanazok, akik megalázták, akik kemény munkával gyötörték, most tisztelegnek neki a határon az útlevele miatt!

De mije volt Tõkés Lászlónak, amikor mert szembeszállni a zsarnokok százezreivel és kiszolgálókkal. Csak a hite bizony! Õ mondta el nekem, hogy amikor elvitték, feleségével együtt azt gondolták, kivégezni viszik õket. Az õ hite legyõzött sokakat, akik csak az emberi erõben bíztak!!!

Minden refis diáktársamnak mondom, hogy készüljetek fel minden lehetséges módon, tanuljatok mindent, mert a Mózes példájából látva, soha nem tudhatjátok, mikor ad Isten lehetõséget nagy dolgok véghezvitelére. Így van ez a tudományban is. Einstein is csak egy szorgalmas diák volt a Zürichi Politechnikai Fõiskolán, majd pedig a Berlini Szabadalmi Hivatalban dolgozott, ezért nem is akarták komolyan venni az 1905-ös híres dolgozatát „egy hivatalnoktól". Megmutatták Planck-nak és õ látta meg, hogy mögötte egy „új Kopernikusz" van.

A tanártársaimnak is hadd mondjak valamit az ige gazdag üzenetébõl. Oktatni és nevelni az tud, aki ismeri az emberi lelket. Aki belelát tanítványa jövõjébe, aki kifürkészi a reá bízott diákban azt az ajándékot, amit éppen õ kapott, amivel csak õ rendelkezik, ami azzá teszi õt, aki. Az igazi tanár ezt az egyedülálló értéket keresi mindenkiben, és sohasem a saját népszerûségével törõdik, hanem fontosabb számára tanítványa jövõje. A jó tanár olyan, mint aki „látni szeretné a láthatatlant" kiben-kiben, ahogyan olvastuk: „Hit által áldá meg a jövendõkre nézve" a tanítványát.

A végére hagytam az iskola felelõs vezetõit, elsõsorban az igazgatóját. Az emberi megítélést tekintve õ van a legnehezebb helyzetben. Övé a döntés felelõssége és bizony döntenie kell akkor is, amikor sem a tanárok, sem a diákok nincsenek egy véleményen. Az igazgató van legtöbbször egyedül. Ilyenkor nekem mindig John Knox jutott eszembe, akinek a szobránál Edinburgh-ban diákkoromban nap mint nap elmentem. Õróla olvastam: „Emberi orcától soha meg nem rettent!" Magyarul: mindig úgy döntött, mintha látta volna a láthatatlant!

Holnap el fog hangzani a kérdés hozzátok és próbáltok felett keresni rá: "Mit ér az ember, ha keresztyén, ha református és ha magyar?" - Én is szeretnék segíteni a megválaszolásban, de nem politikai, nem pedagógiai, nem történeti szempontú feleletet adnék.

Mit ér az ember, ha keresztyén? - Annyit ér, amennyiben beáll Isten elhívott munkatársainak sorába, beáll abba a sorba, amely kezdõdik Ábrahámmal, Izsákkal, Jákóbbal, Józseffel, majd folytatódik Mózessel, késõbb az apostolokkal és Pállal, a hitvalló õseinkkel. Mert ezek hittek és látták a jövõt Isten igéje által!

Mit ér az ember, ha református? - Annyit ér, amennyiben komolyan veszi Isten igéjét, amennyiben földeríti, hogy mi a mélysége, magassága, hosszsága és szélessége az Úr jóvoltának, azaz minden tevékenységben, még a tudományok mûvelésében is számol a teremtõ és megváltó Istennel. Így tették ezt Kepler, Newton, Maxwell, e században Heisenberg és von Weitzacker, akik ugyanúgy vallották, mint ahogyan olvastuk: „Hit által értjük meg, hogy a világ Isten beszéde által teremtetett, hogy ami látható, a láthatatlanból állott elõ!"

Mit ér az ember, ha magyar? - Annyit ér, amennyit a munkája ér, amit a másik emberért, a népéért tesz, amennyit hitbõl fáradozik nemzete javára. Ha valaki magyarnak tartja magát, akkor küldetésében soha ne feledkezzék meg népérõl, hazájáról, ahonnan vétetett, mint ahogyan Hatvani István és Kerekes Ferenc is hazajött azért, hogy a „szegény népét szolgálja".

Kedves Barátaim! Azzal kezdtük, hogy a hit a reménylett dolgok valósága és a nem látott dolgokról való meggyõzõdés. Mint ahogyan atyáink számára valóságos volt az Isten által elkészített jövendõ, s úgy munkálkodtak és olyan meggyõzõdéssel, hogy azt bizonyosan elérik és megvalósítják, legyen ez számunkra is biztos reménység és szilárd meggyõzõdés, azaz olyan útravaló, amely elkísér bennünket és hitben megelõlegezi a jövendõnk valóságát.

dr. Gaál Botond egyetemi tanár