Dr. Nagy Mihály 37 éven keresztül tanított a Református Gimnáziumban. Nyugdíjba vonulása alkalmából 1997. február 19-én a Nevelõtestület ünnepi értekezleten köszöntötte. Az alkalmon részt vettek a Tiszántúli Református Egyházkerület újonnan megválasztott tisztségviselõi:

Dr. Bölcskei Gusztáv Püspök, Dr. Bodnár Ákos Fõgondnok, Nagy László és Dr. Arday András Fõjegyzõk, Kiss László Iskolaügyi Fõtanácsos.

Gyõri József igazgató méltatta Nagy Mihály munkásságát, s a nevelõtestület ajándékán kívül átnyújtotta neki a Pedagógus Szolgálatért Emlékérmet.

Gyõri József beszéde:

Nehéz elfogultság nélkül szavakat találni egy olyan pillanatban, amikor valaki sok évtizedes közös munkálkodás után mond búcsút egy olyan közösségnek, amelynek elválaszthatatlan része, meghatározó egyénisége volt. Az elválást mégis könnyíti az a tény, hogy a kötés, amely Téged és az õsi Kollégiumot egybefûzi ezer láthatatlan szálból áll, s annak csak egyik (igaz nagyon lényeges) összetevõje szakad meg hivatalosan is a mai ünnepi aktussal, de bõven maradnak közös ügyeink holnapra, holnaputánra is.

Mint egykori tanítványod és sok éven keresztül munkatársad elmondhatom, hogy a te személyiséged éppúgy beleépült ennek az iskolának a láthatatlan köveibe, mint az elõzõ tanárnemzedékek nagyjaié, a Nagy Gézáé, Rábold Gáboré, Tóth Béláé , Tóth Kálmáné, Szabó Istváné vagy éppen Koppányi Máriáé....

Kisdiákként rettegve hallottuk a nagyobbaktól a pontosságodról, szigorúságodról szóló történeteket. Emlékszem ugyanakkor a Péterfia utcai épület természetrajzi elõadójában rendszeresen tartott áhítataidra. Tanár kollégaként két dolog ragadott meg személyiségedben:

• Mindennél fontosabbnak tartottad a Gimnázium ( tágabb értelemben a Kollégium) lelkiségének, evangéliumi szellemiségének kialakítását, erõsítését. Nem voltál erõszakos hittérítõ, de lényeges volt a számodra, hogy Isten Igéje ne csak magad és családod számára jelentsen lelki táplálékot, eligazítást, vezetést, hanem ebbõl a tágabb közösség is minél többet megérezzen, megtapasztaljon. „Nem szégyellted a Krisztus evangéliumát „ egy olyan korszakban, amikor még egyházi körökben is az elhallgatás, a visszahúzódás volt gyakran a jellemzõ.
• Állandóan munkában, feladatok végzése közben találtunk, láttunk. Te soha nem unatkoztál, nem voltak „csak úgy" eltöltött óráid, perceid. Legyünk õszinték, ez nem használt mindig népszerûségednek A környezetet könnyen irritálhatják azok az emberek, akiknek mindig van „ügyük", akik tudatosan olyan terheket vesznek a vállukra, amikre semmi nem kényszeríti õket. A kõzetgyüjtemény, az ATOMKI, a Hatvani verseny , a Fizikatanári Ankét vagy éppen az ORTE. dolgaival foglalkoztál napi feladataid mellett. Életednek ezt a jellegzetességét is egy jézusi mondással jellemezném: „Boldog az a szolga, akit az Õ ura munkában talál"

A mai alkalomra, a Te segítségedet is kérve, összegyûjtöttem életpályád legfontosabb adatait. Úgy gondolom, nem fogsz megharagudni, ha idõnk és figyelmünk véges volta miatt nem térek ki minden részletre, de a teljes életrajzot és annak szakmai részét jegyzõkönyvünk mellékleteként õrizzük meg, s itt most csak egy leszûkített változat hangzik el.

Dr. Nagy Mihály életútja és szakmai munkásságának fõbb állomásai

1937. január 24-én született Debrecenben, iparos családban. Iskoláit a Füvészkert utcai Református Általános Iskolában kezdte. Középiskolai tanulmányait a Debreceni Református Kollégium Gimnáziumában végezte, majd a Kossuth Lajos Tudományegyetemen tanult tovább. 1959-ben szerzett kémia-fizika szakos középiskolai tanári diplomát. Végzés után volt iskolájában helyezkedett el és végig itt dolgozott.. 37 évi tanári pályája lezárásaként négy évre igazgatóhelyettesi, 4 évet igazgatói megbízást kapott. 1996. decemberében ment nyugdíjba.

Szigorú, önmagával és másokkal szemben is igényes és következetes tanárként ismerték meg diákjai és kollégái. Évtizedeken át vállalta egy egyházi iskola szûkebb kereteit, mert itt érezte biztosítva lelkiismereti szabadságát. Ugyanakkor minden alkalmat kihasznált arra, hogy szakmai téren fejlõdjön, alkosson. Tudományos munkássága és a tudományos életben kifejtett tevékenysége soha sem volt öncélú, hanem az oktatáshoz szervesen kapcsolódott. Munkásságába diákjait is aktívan bevonta. Ennek köszönhetõ, hogy igen sokan értek el közülük jó helyezéseket versenyeken, pályázatokon.

1969-tõl akadémiai ösztöndíjjal kapcsolódott be a Debreceni ATOMKI Szilárdtest Nyomdetektoros Csoportjának munkájába. Témája a szilárdtest nyomdetektoroknak a középiskolai oktatásban történõ felhasználása volt. Több tudományos értekezés és elõadás után a témából 1975-ben doktorált. Doktori disszertációjának címe: „ Õsi nyomokkal kapcsolatos vizsgálatok és magfizikai kísérletek a középiskolában szilárdtest nyomdetektorral". Ilyen irányú kutatásait a következõ évtizedekben is folytatta, igen sok publikációja jelent meg tudományos és ismeretterjesztõ folyóiratokban, újságokban úgy tudományos, mint pedagógiai kérdésekrõl.

1981-ben õ volt a kezdeményezõje és a mai napig fõ szervezõje a Hatvani István tehetségkutató fizika versenynek. A versenyen általános iskolások és a középiskola 1. és 2. osztályos tanulói vehetnek részt. A ma már évente sok száz diákot megmozgató pontverseny írásbeli fordulókból és szóbeli döntõbõl áll. Dr. Nagy Mihály a verseny szellemi atyjaként, „mindeneseként" a feladatok kitûzésétõl és javításától kezdve a támogatók felkutatásáig vállalta ennek a hatalmas munkának az irányítását. Jórészt az Õ érdeme, hogy ma már a határon túli diákok képviselõi is ott lehetnek e verseny döntõjében.

Tudományos és oktatási területen végzett munkássága elismeréseként mind több testület választotta tagjai sorába, illetve bízta meg vezetõi feladatokkal. 1985-tõl az Eötvös Lóránd Fizikai Társulat Hajdú-Bihar megyei Csoportjának titkára. 1987-tõl 1994-ig a Természettudományi Ismeretterjesztõ Társulat Megyei Szervezete Fizikai Szakosztályának titkára. 1990-tõl a Mûszaki és Természettudományi Egyesületek Szövetségi Tanácsának Társelnöke. Az egyházi iskolák újraindítása után aktívan részt vett a formálódó református iskolarendszer szakmai és szellemi arculatának formálásában. Az 1991-ben újjáalakult Országos Református Tanáregyesület (ORTE) elnökévé választotta, s ezt a tisztet a mai napig is betölti.

A Református Egyház különbözõ szintû testületeiben is igen sok feladatot vállalt, tisztséget viselt mind a mai napig. Gyülekezeti, egyházmegyei, egyházkerületi és zsinati feladatait is mindig hûségesen, részrehajlás nélkül látta el. Az 1996. évi egyházi tisztújítások során a Debreceni Egyházmegye fõgondnokává választotta.

A természettudományok oktatásának és népszerûsítésének különbözõ területein végzett munkásságáért, valamint életmûvért több kitüntetést és elismerést kapott. Ezek közül a legfontosabbak:

MIKOLA SÁNDOR DÍJ 1976. április (Fizikai Szemle 1976/10)

MIKOLA SÁNDOR ÉREM 1982.

„KIVÁLÓ MUNKÁÉRT" kitüntetés 1983. április (Mûv. Közl. 1983. május 1. 505.old.)

VERMES MIKLÓS DÍJ. 1994. Eötvös Társulat

HATVANI ISTVÁN DÍJ 1995. márc. 15. Debrecen Város Önkormányzata

MAGYAR KÖZTÁRSASÁG EZÜST ÉRDEMKERESZTJE, 1996. okóber 23.

Nem csak Nagy Mihály kötõdik a Kollégiumhoz, hanem egész családja is. 1959-ben kötött házasságot, felesége Nyári Erika szintén iskolánk tanára volt évtizedeken át. Három gyermekük (Bea, Péter és András ) is szintén a Gimnáziumban tanult és érettségizett..

Ezek voltak a rövid, száraz tények. Természetesen, az együtt töltött évek, évtizedek ennél sokszorosan több, szavakban, mondatokban meg sem fogalmazható közös élményt tartalmaznak. Kezdõ tanárként mély benyomást tettek rám a közösen szervezett diák-tanári bibliaórák, majd a tanári imaórák. Felvillannak a hollandiai vagy éppen csángóföldi közös utak emlékképei. Elõjönnek a nehéz döntések, súlyos elhatározások elõtti beszélgetéseink, amikor úgy éreztük, hogy az egyedül viselt terheket meg kell osztani egymással, hogy hordozhatók legyenek .

• Töredékes és igen hiányos méltatásom befejezõ mondatai legyenek a köszönetéi. Köszönöm Miska Bátyám, hogy együtt dolgozhattunk, köszönöm megfontolt, az ige mérlegére tett tanácsaidat, útmutatásodat, s hadd számítsak erre a jövõben is.
• Hadd fejezzem ki a Testületünk köszönetét mindazért, amit iskolánkért tettél, életedért, melyet odaajándékoztál ennek a Gimnáziumnak.
• Gyülekezeteink, egyházunk közössége, s a szülõk köszönetét is hozom, akik biztosak voltak abban, hogy mint tanárra, osztályfõnökre, iskolavezetõre nyugodtan bízhatják féltett kincsüket, gyermeküket, itt jó kezekben lesznek.

Kívánom, kívánjuk, hogy nyugdíjas éveid eddigi életpályád szerves folytatásai legyenek, s nagyon hosszú ideig végezhesd azokat a szolgálatokat, amelyekkel Mennyei Gazdád bíz meg! Továbbra is várjuk segítségedet, tanácsaidat, s ami legfontosabb szeretetedet!

A 90. Zsoltár 16. és 17. verseivel kívánok áldást a Te életedre és az itt maradók életére:

„ Láttassék meg a Te mûved a Te szolgáidon, és a Te dicsõséged azoknak fiain. És legyen az Úrnak, a mi Istenünknek jókedve mi rajtunk, és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá nékünk, , és a mi kezünknek munkáját tedd állandóvá!"